Meglepetés babák, történetek?

2. vagyok, 1,5 éve nem volt még meg a párom, főleg amiatt is voltam olyan boldogtalan, mert nem volt senkim, ezért is nem érdekelt a peteérés hiánya, gondoltam minek is érjen, ha úgyse kellek senkinek. Egy bő fél évre rá jöttem össze párommal, vele mostmár tökéletesen boldog vagyok, a baba pedig 4 hónapja fogant.

Nem tudom, talán az a mély levertség okozhatta a peteérés hiányát akkoriban, nem tudom, vagy talán csak így kellett lennie...

remélem így már érthető :)

Elöljáróban: két gyermekünk van, egy fiú, egy lány. A 14 hónapos kislányomat szoptattam, a mensim hol 28 napra, hol 36 napra jött meg, de volt, hogy hónapokig rendszeres volt. Egyik nap, egész nap görcsölt a hasam, a derekam, picit véreztem is, gondoltam, na megjön- ekkor tartottam a 36. ciklusnapon. (a hülye is azt gondolná, hogy megjött/megjön). Így este mondtam is a férjemnek, baj nem lehet, meg fog jönni, így védekezés nélkül voltunk együtt. Aztán kicsit furcsállottam, hogy a következő napokban nem jön meg. Konkrétan aggódni kezdtem. Aztán 12 nappal később jött az egész napos hányinger. Akkor már tudtam,hogy baba van, hisz nem ez volt az első. :) Tesztet vettem, megcsináltam, délutáni pisiből, és azonnal, egyértelműen pozitív lett. Jött a totális kétségbeesés, mi már nem terveztünk több babát, nem is vagyok "három gyerekes anyuka". :) Napokig csak sírtam, a férjem meg totál hülyének nézett, ő örült nagyon.

Aztán szép lassan minden a helyére került, ennek így kellett történnie. Mi "három gyerekes szülők vagyunk".

A második babánk után, még mindig irigységgel töltött el, ha kismamát láttam, én is akartam újra pocakot, közben meg nem úgy éreztem, nem birkóznék meg 3 gyerekkel. De a sors elintézte nekem. :) Ha megszületik Hármaska, már biztos vagyok benne, hogy nem fogom "kívánni" más pocakját. Nekünk így lesz teljes az életünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még egyszer babázhatok. Sosem gondoltam volna, hogy az anyai ösztön(vagy tudom is én mi munkál bennem) ilyen csodálatos. Egy "nem akarom" dologból a világ legcsodálatosabb időszaka kerekedik, miközben a picit várjuk. Remélem értitek miről beszélek... :)

32hkm

Nekem nem a klasszikus értelemben, de azért mégis meglepetésbaba a fiam.

Megpróbálom röviden, hátha ad olyannak erőt, akinek nehezen akar jönni, hogy semmi nem lehetetlen :)

Szóval mindig tudtam, már kamasz koromtól, hogy valami nálam nincs rendben, jártam a nődokikat, akik egy kis hormonproblémán túl rendben találtak mindent. (a menzeszem sose volt beállva, össze-vissza jött, hol 2 hétig megvolt, 5 nap szünet, majd megint 2 hét menzesz, hol 40 napra jött meg, és mindig csak jobb oldalt volt menstruációs görcsöm.)

Aztán az ezredik vizsgálatnál egy nődoki mondta, hogy nincs méhem. Huh... lefőttem, mert ezer orvos nézett, de eddig ezt nem vették észre. :O Na mondom király. Aztán elnézést kért és közölte, hogy van méhem, de két hüvelyem van. Na mondom ez is király. Aztán mondta, hogy ja, nem, egy hüvelyem van, de valami mégis furcsa, de nem látta, hogy mi. Elmentem másik dokihoz. Ő is rögtön mondta, hogy valami furcsa. Aztán ő annyit látott, hogy a méhem jobbra tart, nem középen van, de majd ha terhes leszek, helyreáll, egyébként minden ok, nézte mindkét petefészkem, petevezetőm, rajta van kb minden papíromon, hogy ezek épek, meg még a peteérés stádiuma is.

De én még ekkor is ezer százalékig biztos voltam, hogy ez sem jó diagn, valami nem oké nálam.

Megbeszéltük az akkor még vőlegényemmel, hogy esküvő után egyből próbálkozunk majd, mert szerettünk volna hamar babát és úgy gondoltam, hogy nekem nem lesz egyszerű "menet" a teherbeesés.

Aztán elmentünk nászútra és terhesen jöttem haza :)

Nyilván minden vizsgálaton voltam, szóval kismilliomodik uh-n voltam túl, aztán császár közben (!) derült ki, hogy hiányzik bal oldalról a petevezetőm és petefészkem. Szóval ezért tartott jobbra a méhem, ezért érezem, hogy valami nálam nem természetes. Mondták is bent, hogy ilyen szervi rendellenességgel azonnal, természetes úton megfoganni...nagy szerencse :) szóval ő a mi kis csodababánk, aki annyira szeretett volna jönni hozzánk, hogy túlvészelte azt, amikor a beágyazódás környékén (amiről nyilván én nem tudtam) egy 3 éves gyerek talppal beleugrott a jobb oldalamba, hogy bevéreztem 6 hetesen, hogy 32 hetesen hasi rtg-nt csináltak nekem (ami miatt aztán végig idegeskedtem a terhességemet, hogy vajon ő sérült e), ő meg megkapott 2 adag tüdőérlelőt és amikor adták volna be az utolsót, és jött volna a császár, a problémám (ami miatt ki kellett volna őt venni) a semmiből megszűnt, így a kiírt napon születhetett meg, és nem lett 32 hetes korababa... és most már egy nagy, orvos szerint is testileg-és szellemileg is fejlettebb a kortársainál - 2 éves csodafiú :)

Aztán reméljük lesz testvércsodababa is :)

(bocsánat, ha hosszú lett)

Köszönjük szépen :)

Ha csak egy babára váró is tud egy kis erőt meríteni belőlünk, a történetünkből, akkor már megérte regisztrálnom a gyk-ra :)

Csodák tényleg vannak ;)

24es

Nekem az egyik volt kolléganőm mesélte anno, hogy neki mindig is csak évente 1-2 alkalommal volt menstruációja, de nem foglalkoztak vele. Amikor férjhez ment, elkezdtek próbálkozni a babával és már teljesen kétségbe volt esve, amikor 1 év után sem sikerült. Munkahelyet váltott és bejelentkezett egy meddőségi klinikára. 1 héttel a kapott időpont előtt azért a biztonság kedvéért csinált egy tesztet és pozitív lett, rögtön le is mondta a klinikát és bejelentkezett a nőgyógyászhoz. Ott megállapították, hogy 4 hónapos (!!!) terhes. Az új munkahelyén még próbaidőn volt, úgyhogy egyből ki is rúgták, mégis nagyon boldogok voltak és idén lesz 5 éves a fia. :)

A másik sztorit én is csak olvastam egy facebookos csoportban, ahol PCOS-es és IR-es betegek a tagok. Egyik este az egyik csaj beírt, hogy nagyon furán érzi magát, erős görcsei vannak és be is pisilt és mit csináljon? Mindenki írta, hogy menjen kórházba, amit meg is fogadott, ott pedig közölték vele, hogy éppen szül, pedig nem is tudta, hogy babát vár. Mivel ő is PCOS-es nem volt mérvadó, hogy nincs menstruációja és állítása szerint nem érezte a babát. Ha ezt a sztorit nem a saját szememmel látom kibontakozni, biztosan nem hittem volna el. :)