Miért akarja "rám hárítani" a döntést a gyerekvállalásról?

Párommal hosszú évek óta együtt vagyunk, kb. 1,5 éve éreztem azt először, hogy én majd gyereket szeretnék és ezt meg akarom vele beszélni. Hát ekkor vele még nagyon nem lehetett ilyesmiről beszélni. Akkor úgy éreztem - és ő is ezt sugallta -, hogy neki gyerek nélkül kerek az élete és abba se biztos, hogy valaha akar. Az elmúlt 1 évem arra ment rá, hogy folyamatosan próbáltam célozgatni, puhítani, óvatosan elővenni néha a témát valami kapcsán. Lássam, változik-e benne valami. Na, most, a napokban elbeszélgettünk. Kiderült, számára innentől igazából már "jöhet". Mondtam neki, oké, de részemről csak akkor, ha "AKARNI" is fogja. Nem pedig csak "jöhet"... Azt válaszolta, ő soha nem fogja azt mondani, csináljunk gyereket, szóval ezt ne is várjam tőle. Megmondtam neki, oké, tudjon róla, rajtam nem múlik, kivárom még akarni fogja. Na erre nagyon csendben lett... Ez idáig oké is, inkább a tegnap esti kijelentése tette be nálam a kaput. Valahogy szóba kerültek ilyen "vicces nevek", amiket a szülők manapság képesek a gyereküknek adni. Tényleg csak véletlen. Erre mondja, lehet nekünk se lesz a legjobb az a név, ami még korábban megtetszett. Erre én: "azért szerintem van még időnk ilyesmiről dönteni." Erre mit mond?! "Csak rajtad múlik mennyi időnk van nevet választani." Most ezzel én mit kezdjek? Kerek perec mondjam ki én, hogy gyereket akarok és csináljunk? Mert értem én, benne lenne, de nekem ez kevés! És kérlek ne írjátok, hogy kommunikáció, meg beszéljük át. Itt egyszerűen arról van szó, hogy ő soha nem fogja kimondani, hogy gyereket akar és álljunk neki. És nagyon úgy tűnik, tőlem várja majd...