Sok szülő miért akarja másra hárítani a felelősséget a "munkájáért"?

az ilyen szülő nem tudja hogy rosszul nevelt!

úgy nevelt ahogy őt is, amit gondolt, ahogy szerinte jó.

a legtöbb anya akkor sem látja a saját kudarcát amikor börtönbe megy a fiát látogatni..

"Parental Procreation Permit"

http://www.youtube.com/watch?v=v24VcXSUx28

Ki szerint a középkori elvek teszik tönkre a gyereket, ki szerint a liberális nevelés. Mindenkinek a maga temperamentuma és belátása szerint kel megtalálni egy KÖZÉPUTAT, ami nem szélsőséges.

Egy biztos, egymás fikázásától és ingerült, elítélő mondatoktól (legyenek bár kérdő, kijelentő vagy felkáltó mondatok) senki se lesz jobb szülő... Attól, hogy mást próbálunk földbe döngölni, nem leszünk jobbak sajos, és nem teszünk jóvá egyetlen nevelési hibát sem, még ha úgy érezzük is. A másikat rossznak láttatjuk, de attól mi is ugyanolyanok leszünk, mint előtte voltunk.

Ez egy szuper vitatéma, csodálom, hogy nincs még itt ezer válasz.

Az én véleményem, hogy a legnagyobb kárt az istenszerű szülő okoz.

Aki képtelen beismerni, ha hibázik, sőt, úgy tesz, mintha nem is hibázna.

Nos, édesanyám ilyen. Aztán hiába szólok közbe, ha nincs igaza, hiszen olyankor hangerővel próbál érvényt szerezni, illetve lekezel.

Felnőttként már letojom, de gyerekként és kamaszként nehéz volt. Mondjuk kamaszkoromban már-már nevetséges is. Én már az internet korának gyermeke vagyok, ami ugye a végtelen információszerzés lehetőségét hordozza.

Már feladtam, hogy valaha egy vitánk mit ad isten úgy ér véget, hogy "van valami abban, amit mondasz", vagy mint álmaimban: "igazad van". Ehelyett inkább az van: "jó, hagyjuk a témát", "ne vitatkozz Anyáddal", "azért mert én azt mondtam".

A lányaimhoz próbálok normálisan állni. Mondhatni, liberális vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyok. Nálunk ez általában így zajlik:

felfedezem a rosszaságot,

elbeszélgetek vele, hogy miért rossz, amit tesz, mit okoz vele. Aztán bünti. Közben megpróbálok rájönni mi állhat a háttérben. Ezt megkísérlemegkérdezi megszüntetni.

Szoktam bocsánatot is kérni. Szerintem azzal ásnám alá legjobban áll szülői tekintélyemet, ha képtelen lennék a gyerek előtt, vagy a gyereknek beismerni a tévedésem.

Az én anyukám soha nem ismerte be ha hibázott.Nem bántott fizikailag,de a szavaival,a nézésével igen.Nem tudtam vele őszinte lenni,mert ha az voltam szidott.Nem értett meg,és ha nem volt igaza és összevesztünk,én hiába akartam megbeszélni,neki akkor is feljebb állt.Sértődékeny volt.

Mégis ami szerintem a legtöbb kárt okozta az az agyonféltése. Ne edd meg a lágytojást,meg szalmonellát kapsz,ne menj oda mert megharap a kutya,ne ölelgesd a macskát mert gilisztás leszel,ne ülj fel a vidámparki akármire mert leszakad,leesel,meghalsz,ne főzz,ne süss semmit,mert leforrázod,megégeted magad,felrobban a gáz stb.

Pánikbeteg lettem,és még csak most tanulom felnőtt fejjel,hogy milyen önállónak lenni,milyen felelősséget vállalni,és hogy nem kell szénné égetni a tojást,mert ha picit folyós a sárgája,sem lesz semmi bajom.

A gyerekemmel biztos nem így fogom csinálni,és nem is csinálom már most sem így.Fogom boltba küldeni,postára már kisebb korában is apróságokért,és kint megvárom a kocsiban.

Ha rajtam múlik nem lesz egy lelki nyomorék belőle mint belőlem.

De egyébként nem haragszom anyámra.Jót akart ő,tudom,csak sajnos nem tudta elfogadni,hogy minden gyerek más,és hogy nekem is van akaratom,más személyiségem.

Látod, kérdező, az 5-ös például felméri a saját hibáit. Bár valószínűleg nagyban közre játszanak az életkori sajátosságok is, ha a többi hasonkorú gyerek is ilyen.

Neked egyébként van gyereked? Ha igen, milyen hibákat szoktál elkövetni a nevelésében?

Azért ez egy "adok-kapok" dolog. Én nevelem, átadok jó (jónak tűnő) nézeteket a gyerekemnek. De az egyszer sem biztos, hogy Ő ezeket képes lesz "magáévá tenni".

Vagyis van a gyerek alap jelleme, amiből nem bújhat ki...és van a nevelés, ami ugyan változtathat rajta kis mértékben.

E mellett pedig ott van az, hogy nincs két egyforma gyerek. Ami az egyiknél bevált, a másiknál nem biztos.

Én későn jöttem rá, hogy túl engedékeny vagyok a fiammal. ... most többször "lázad" ha nem-et mondok neki.

És a leglényegesebb, két egyforma felnőtt sincs. Amit én jó tulajdonságnak tartok, lehet a másik felnőtt nem.

Én nem szeretem a törtető, mindenen átgázoló embereket például. A fiam egy vezér egyéniség.... próbálom "visszafogni", tudatosítani benne, hogy nem csak Ő van a világon!

Hogy rosszul teszem? lehet. de én is élhető ember lettem és vagyok a mai napig. Szorgalommal, igyekezettel, szerénységgel.....

akinek meg más a fontos, másképp nevel.

Egy közös cél legyen: őszinte, becsületes ember váljon minden gyerekből!!!

:)

Szerintem az a baj, hogy a liberális nevelést sokan összekeverik a "nő mint a gyom" módszerrel, illetve a totális kiszolgálással.

Nem kap meg mindent a gyerek, amiért éppen ordít.

Sőt, türelemre tanítom. Igen, ő az első, neki szedek először a tökfőzelékből (hogy hűljön), akkor kávézom, mikor ő már reggelizik. Az alapvető szükségletei előbbrevalóbbak az enyémnél.

Persze, tuti hogy én is fogok hibát elkövetni, például olykor túlzóak az elvárásaim, és gyakran türelmetlen vagyok.

De hogy ezt érhetően magyarázzam el:

van ugye a közismert vicc, aminek a szereplői egy kamasz, egy néni, anyuka a kisgyermekével.

A csattanója: engem is liberálisan neveltek.

Pedig egy liberális szülő, pont nem így nevel.

A liberalizmus alappillére hogy ne árts másnak. A szülő pedig a viccben szereplő szituációban nem vállalja a felelősséget a gyermeke viselkedéséért, és nem a libsi üzenetet adja tovább.

Egy liberális szülő valószínűleg így oldaná meg:

1.nem várja meg, míg a néni szól (illetve szégyelli magát, ha odáig eljutnak).

2. ha a gyerek elég érett, elmondja, miért ne csinálja. (közben össze lehet rakni az ok-okozati összefüggést: a gyerek unatkozik)

3: elfoglalni úgy a gyereket, hogy az utazóközösséget ne zavarja. Beszélgetés, látnivalók mutatása, vagy akár megszamolni az üléseket, hosszabb úton képeskönyv, vagy animációs film telefonon, tableten.

Szerintem a gyerek nevelésben meg kell találni az egészséges egyensúlyt, hogy se nem önző kis egomán szörnyecskéket, se ne katonás robotokat ne csináljunk belőlük.