Miért akarja "rám hárítani" a döntést a gyerekvállalásról?

mit kell ezen puhatolni?

együtt vagytok, beszéljetek nyiltan - tudom, ezt ne írjuk, de nem ez az alap???!!!

egyszerűen nem akar felelősséget vállalni, és ha gyerek lesz, mondhatja: figyu én igazából nem is mondtam hogy akarom, szóval offolom magam...

Igazából #2 ötlete elég jó.

Azt viszont nem értem, hogy ne írjuk, hogy kommunikáció?! Tényleg képes voltál elbszni 1 évet az életedből arra, hogy "puhatolóztál"?? Az óvodában érzed magad? Nem is értem miért nem kérdeztél rá nyíltan, főleg, hogy már hosszú ideje együtt vagytok. Féltél, hogy elijeszted és ott helyben dobni fog?! Vagy mégis mi a búbánatra vártál? Töketlen vagy te is és a kedves párod is.

Azt se értem, hogy miért sok év után derül ki egy kapcsolatban, hogy a másik igazából nem is akar gyereket. Bár tény, aki játszadozni akar az ne kérdezgessen, de aztán ne is csodálkozzon. 23 évesen jöttem össze a férjemmel és a 2. randin megbeszéltük a fontos témákat. Házasság, család, gyerekvállalás, abortusz. Mi történik, ha beteg a gyerek?! Mi történik, ha nem lehet saját?! És ha nagyon fiatalon, 18 évesen jövök össze vele, amikor esetleg még nem tudom mit szeretnék ebben a témában, ha érzem, hogy közeledik az idő, akkor nyíltan rákérdezek, mert teljesen felesleges húzni. 1,5 év időelbszás arra, hogy végül megtudd, ő egyáltalán nem akar gyereket. Megérte?!

Szerintem is arról van szó, amit az első írt (azt hiszem).

Nem akar felelősséget vállalni a kedves párod, hogy majd, ha ott lesz a gyerek és baj van, vagy neki kéne valamit csinálnia, amit nem akar, akkor mondhassa, hogy "dehát te akartad a gyereket", és még meg is köszönheted neki, hogy ezt lehetővé tette.

Ez arra jó, hogy így örökké tudja védeni magát azokkal a dolgokkal szemben, amit ő nem akar megtenni. Valószínű nem fog lelkesen pelenkázni, mert minden a te dolgod lesz. Maximum akkor fog "besegíteni" a közös gyéreknél HA véletlenül kedve lesz.

Szerintem nagyon jól látod a helyzetet, ne dőlj be neki. Csak akkor vállalj vele gyereket, ha határozottan kimondja hogy ő is szeretne. Másként magaddal szúrsz ki.

És ha ő is akarni fogja, 100% hogy mondani is fogja. Ameddig ilyeneket mond, hogy ő ilyet soha nem mond, az azt jelenti, hogy ő még nem akar. De saját magadnak vállalhatsz mert ad hozzá spermát, de semmi több.

Kitartás kedves kérdező, ne dőlj be ennek a lusta és felelősség alól kibújni szándékozó pasinak!

Szerintem meg vannak pasik, akik nehezen döntenek a gyerekről.

Három éve, amikor szóba hoztam az én párom is azt mondta,h ő még nem érzi készen magát. Én akkor már elmúltam harminc, ő még nem.

Én elmondtam neki, mit gondolok erről. Ha évek óta együtt vagyunk és egyikünk sem gondolkodik másban, akkor mire is várunk? Honnan tudjuk,h egy vagy két év múlva másképp gondolja majd, vagy más lesz-e az anyagi helyzetünk. Gyerekre sosincs tökéletes pillanat, vagyis akkor az amikor jön.

Átgondolta és amikor hónapról-hónapra megjött, talán csalódottabb volt, mint én.

Ha a te párod azt mondta rajtad múlik, akkor hajrá. Amíg meg nem érkezik a baba, lehet nem is lesz benne 100%-ig biztos. :)

Igaz,h nem vagyunk egyformák és nem ismerem a párodat, de én így gondolom.

mindeki fél, méga nő is.

de ezért kell beszélgeni róla, hogy "hú nagyon be vagyok fosva ettől, de nagyon szeretném, megoldjuk együtt, közösen stb.." nem "na jó benne vagyok, ha annyira akarod" ....