Mikor vállaljunk gyereket?

11.25-ös vagyok. 27 és 30 évesek vagyunk. Nekünk van már lakásunk, vagyis csak 18 év múlva lesz a miénk, addig a banké. Autónk is van. Esküvőnk is volt. De mindenből a legkisebb, a legolcsóbb. Szeretnénk nagyobb házat, jobb autót, külföldi nyaralást, sok szabadidőt, jól fizető állás, megtakarítás ..... A férjemmel megegyeztünk, ha ezek meglesznek jöhet a kistesó.

Valószínű, h marad az egy gyerek, hátha neki könnyebb lesz az elindulás az ÉLETBE.

Akkor van jó időpont, amikor a kicsi akar jönni.

16 évesen szültem, anyunál laktunk,baba mellett érettségiztem le, közben hitelből felújítottunk egy lakást, majd nekem is lett munkám, a lakást megcsináltuk és azóta még egy picikénk született.

Nem dúskálunk, hónapról hónapra élünk, személyi kölcsönnel, hitelkártyák részleteivel, autóhitellel...

Most vagyok 25. Egyik gyerkőc 10 éves,a picike 2 lesz.

A család meg szertne még egy unokát, de azt már biztos nem tudjuk megoldani. Örülök, ha a kettőnek tudok cipőt, ruhát és ennivalót venni. Senki nem segít amúgy! Anyósom vett pár kicsi rucit, még mikor született a második baba, de azóta sem semmi. Néha alma, narancs vagy ilyesmit hoz, ha jön.

Apámtól is csak kölcsön kérhetek egy doboz tejet, de vissza kell adnom, ha vásárolni megyünk...

Azt már nem engedhetjük meg magunknak, h a nagyobbik edzésre járjon (pedig nagyon szeretne sportolni), mert nincs ki hozza vigye, nem járunk sehová, babaúszás meg játszóház nélkül éldegélünk.

Én 27 évesen szültem a kisfiamat, mindkettőnknek volt biztos állása (posta, bútorbolt), anyunál laktunk 58 nm-en, se lakás, se kocsi, de azért megvoltunk, mikor úgy döntöttünk hogy mire várjunk még, egy fél szobában laktunk, a másik fél a gyerekszoba volt, kicsit szűkös de megvoltunk. A párom fizetéséből és a gyedből, ha egy kicsit sszűkösen is hónapról-hónapra, de kijöttünk. A gyerek első ruhái, ágya, babakocsija használt volt, de nem számít, mert nála nagyobb boldogságot el se tudtam képzelni!

Azóta szerencsésre fordultak a dolgok, a párom és én is találtunk új munkahelyet, jó fizetéssel, van lakás, autó, nyaralás és most tervezzük 35 évesen a második gyereket!

Én azt mondom ne gondolkozz, vágj bele, nem tudhatod hogy később mi lesz! Hátha te is ilyen szerencsés leszel, drukkolok nektek!

Nem arra kell rámenni, hogy mindent meg tudj adni a gyermeknek, olyan soha nem lesz. Minél több pénze van valakinek annál nagyobbak az igényei, mert hidd el aki havi 500.000-ből él az ugyanúgy elégedetlen mint aki 100.000-ből, ezt tapasztalatból mondom. Azt kell átgondolnod, hogy tudsz-e neki otthont biztosítani, tudod-e etetni, ruházni, lesz-e elég időd rá és mit lennél hajlandó feláldozni érte. Erről nem nagyon szoktak beszélni, inkább az anyagi részéről, viszont egy gyermek kétségtelenül áldozatokkal jár. Az apa részéről is, de leginkább az anya részéről. Nagyon meg fog változni az életed. Ha az alap dolgok adottak és a párod is hozzád hasonlóan vágyik már egy gyermekre és jól átgondoltátok, akkor vágjatok bele nyugodtan.

Én 22 évesen lettem anyuka, akkor már 4 éve együtt voltunk a férjemmel és 1,5 éve voltunk házasok. Mi tudatosan készültünk arra, hogy fiatalon akarunk szülők lenni. Ebből kifolyólag mi rengeteget dolgoztunk a terhességet megelőző két évben, napi 16-20 órát több állásban mindketten. Így sikerült egy kis kezdőtőkét felhalmozni és ehhez vettünk fel egy óriási lakáshitelt, így lett 21-23 évesen saját lakásunk. Persze ha a szülők tudtak volna segíteni, akkor könnyebb lett volna, de sajnos nekik sem volt lehetőségük rá. Most is a baba mellett (1,5 éves) főiskolára járok és nyelvet tanulok (az apuka segítségével természetesen), hogy minél jobb esélyekkel induljak újra a munkaerő piacon, hiszen újra dolgoznom kell ősztől, a pici meg megy a bölcsibe. Én úgy érzem, hogy a fiatal korom ellenére nem maradtam le semmiről, amúgy sem voltam az a bulizós típus sohasem. Én már gyerekként is háztartást vezettem, mert édesapám egyedül nevelt fel, szóval az alap dolgok nem jelentettek újdonságot. Hála istennek van egy tündéri anyósom (aféle pótanya nálam), aki a gyerkőccel kapcsolatban is sokat segített, mindig őt hívom ha tanácsra van szükségem. Én ezért nem kötném konkrét korhoz, inkább felnőttséghez a dolgot. Nagyon sok lemondással jár egy gyerkőc és nagy felelősséggel. Szóval először magatokban kell letisztázni ezeket a dolgokat.

szia!

én 34 vagyok, a férjem 38 éves. 3 hónapos terhes, a baba 1,5 hónap után jött össze. szerencsések voltunk ebben. igaz szüleimmel élünk egy nagy tetőteres lakásban, a mi szobánk majd 30m2, még bőven van hely legalább 4 embernek a házban. nekünk nem lesz saját lakásunk mert ahhoz gyávák vagyunk hogy bevállaljunk 60-70ezret 25 évre, ugyanis panelban mi meghalnánk. így élünk a szülőkkel, de ez jó nekünk. felesben fizetünk persze mindent, rezsit,kaját, felmerülő költségeket. ez havonta kb. 60-80ezer Ft.

szóval nem törvényszerű hogy 30 felett nehezen jön össze. a MEGFELELŐ időpont amikor ti érzitek úgy hogy jó lenne végre egy pici hasonmás! olykor persze sajnnálom hogy nincs legalább egy 10 éves gyermekem, de nem maradtam még le semmiről, és akkoriban tuti nem lettem volna jó anya!

sok sikert! és hallgassatok a szívetekre!

amikor már olyan feltételeket tudsz teremteni magadnak, amiben te jól érzed magad (ezt most az anyagiakra értem), ott jutni fog a babának is.

másik szempont: ha eljött nálad az idő

harmadik: ha a kapcsolatotok megérett egy babára és a másik is tiszta szívből akarja

ha mindhárom teljesül akkor. ha valamelyik nem, akkor nehéz ügy... de akkor inkább nem kéne. sokan itt rontják el és a gyerek sínyli meg

Szia!

Én nem vagyok annak a híve, hogy gondolkodás nélkül bele kellene vágni a gyerekvállalásba, hiszen ha meggondolod kell egy minimumnál nagyobb összeg. Ezen azt értem, hogy nézd meg mennyi a havi kötelező kiadásod, és itt csak a közüzemiekre, lakásrészlet és kajára gondolok. Az ugyanis logikus, hogy a közüzemi számlákat ki kell fizetned, mert a szolgáltatót nem igazán érdekli a szociális helyzeted, jön és kikapcsolja a gázt és a villanyt. A védett státusz pedig semmire nem jó, mert csak akkor van ha 60 napnál nem régebbi a tartozásod és részletfizetést kaphatsz, ami gáz mert ha a havit csekket sem tuda valaki fizetni akkor plusz a részletet hogy tudná. És akárki is mondja úgy nem lehet gyereket nevelni, hogy rettegsz a postástól ami a felszólításokat hozza, és nem mered kinyitni az ajtót, mert nem tudod, hogy mit jönnek kikapcsolni, vagy éppen a végrehajtó keres. A közüzemi számlák pedig nőnek, mert a babaának nem elég 20-21 fok pl télen. Tehát ezekre kell, továbbá enni is kell, valamennyit biztosan, ha ezen felül még úgy érzed marad pénzed, akkor bele lehet vágni. Mi 28 évesen kezdtünk neki a próbálkozásnak előtte minden éven volt valami, pl: egyetem napi 12 óra tanulással munka mellett, utána lakásvásárlás, ahol ennek és az ez alapján szerzett jó bérnek köszönhetően sikerült kölcsönt felvenni, megjegyzem akiktől a lakást vettük már gyerekesek voltak és ugyanazt a konstrukciót akarták felvenni amit nekünk ajánlottak, nekik pedig kerek perec kijelentették, hogy mivel sokfelé oszlik a keresetük, nincs rá anyagi fedezetük (egy banknál sem kaptak lakásvásárlásra kölcsönt, csak valamelyi biztosítón keresztül) rögtön azután elkezdtünk próbálkozni, de nem bántam meg, mert így is igen oda kell figyelni a kiadásokra, de legalább nem azon rágódom éjelente, hogy én egyek, a férjem, vagy a babának vegyek pelust vagy a gázszámlát fizessem-e be.

20 hetes km.