Terhessegmegszakitashoz orvosi igazolas a 16. hetben? Vagy van esetleg mas opcio?

Neharagudj, én eddig segíteni akartam, de mostmár nem... látom kioktatsz mindenkit, neked lehet akármit írni, az hülyeség. Mit gondoltál, innen valaki elmegy érted és hátralévő életedben eltart? Ez nem így működik. És most elvonatkoztattam attól, hogy az elején úgy beszéltél velem mint egy kutyával. Kezdek kételkedni a sztorid igazságában. Ne haragudj, de ez van. Minden jót!

Tényleg? Pl én írtam azt is hogy fordulj segítségért a családsegítőhöz. De mostmár inkább azt írom hogy ezzel az alpári és primitív stílussal énis jól elvernélek. Megérdemled a sorsod.

Igazad van, a bántalmazó kapcsolatról nem tudunk semmit, de az anyaságról igen. Az anyaság nekem többek között az,hogy a pasiért, egy fütyiért nem kockáztatom a gyermekem testi-lelki egészségét. És nem akarnék elvetetni egy 16 hetes magzatot.

A kérdező kapott hideget-meleget. Én nem ítélem el, az én ma már 10 éves lányom is egy ilyen kapcsolatból fogant. És addig nem voltak különösebb bajok az apjával, egyszer nem emelt rám kezet, vagy nem fenyegetett meg. Nálunk az váltotta ki az agressziót, hogy 18 évesen lettem terhes és nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel, felmerült, hogy nem tartjuk meg, ő ettől teljesen begőzölt (ő 26 volt ekkor)Ha valami baja volt, bezárt télen terhesen pizsamában a hideg pincébe éjjelre, volt hogy késsel vágta meg a karom,mai napig megvan a nyoma. Állítólag a gyereket féltette, mégis mikor 6 hónapos terhesen közöltem vele, hogy oké, a baba marad, ez már nem kérdés, de őt elhagyom, akkor ezt úgy reagálta le, hogy fényes nappal a földön fekve rugdosott az utcán azt ordítva, ha ez a gyerek nem lesz mellette, inkább kirugdossa a hasamból és SENKI nem tett SEMMIT, elfordultak. Könnyű itt jönni azzal, hogy észre kellett volna venni meg segítséget kell kérni, de aki nem volt ilyen helyzetben, annak halvány gőze sincs erről. Milyen mikor minden nap azt hallod, hogy de egy csúnya/hülye/szerencsétlen vagy. Mennyire tisztelned és becsülnöd kellene őt (a "párodat"), hogy veled van, mert ha ő nem lenne, te egy semmi lennél, senkinek nem kellenél, senki nem hinne neked, ha beszélnél róla miket művel veled...és amúgy is, csak egyszer merj pofázni, garantáltan véged, amúgy is, te tehetsz róla, te provokáltad, miért viselkedsz így, stb...nagy lelki erő kell hozzá, hogy ebbő kilépjen az ember, hogy merje hinni, hogy igenis ér valamit és nem életképtelen a másik nélkül. A gyermekem apja ma már börtönben ül, én egészen egy másik országba menekültem előle és az emlékek elől, ma már jól vagyok. De nem ítélem el azt, aki hasonló helyzetben van, nem olyan könnyű ám ez mint egyesek gondolják...

*ebből