Nektek nincs elegetek abból, hogy rengetegen a nullára vállalnak gyereket (akár egyet akár 4-et), nektek meg nem sikerül?

Kérdező én is megértelek! Nekem ugyan van gyermekem, de nagy kincsnek érzem őket, ugyanis 6 és 7 hónapra születtek, szerencsére teljesen egészségesek, de küzdöttek is érte a drágák.

Én is sokszor elborzadok olyan családokon, ahol előbb veszik meg a napi cigit, mint a rendes kaját, hadd ne soroljam utcán egyesek picuri gyermekkel hogyan beszélnek...

Ez nem irigység, csak gondolom te úgy érzed, nem igazság. Te mindent megadnál neki ( nem csak anyagilag ), akinek meg van, nem fogja fel mekkora kincs.

Tisztelet a kivételnek!

Hát őszintén mondom, hogy nem tudom, hogy rendben van-e.

Én ugyanezen mentem át, és borzasztóan fájt látni, hogy olyan nők szülnek, akik semmit nem tettek a babáért, és nem is akarták, vagy egyszerűen alkalmatlanok az anyaságra.

Ne vedd magadra kérlek, mert nem rólad van szó, hiszen te szereted a gyerekeidet, és megadtok nekik mindent amit tudtok. Ez a legfontosabb. De annak aki vágyik rá, bármit megadna érte, és amikor jön azt is elveszíti... Hát ezt te nem fogod megtudni milyen, és örülj neki nagyon. Én is örültem volna, ha elég lett volna annyi, hogy "rámnéz" a férjem, de nekem mást dobott a gép. Ne haragudj, de én megértem a kérdezőt. Tudod az együttérzés is nagyon sokat tud jelenteni. Nekem vetélés után az volt az egyetlen, ami jelentett valamit, ha valaki együttérzett velem. Igen, irigy voltam mindenkire akinek van gyereke, és aki terhes volt.

Amikor a kórházban vártam a dokit, mert 9 hetesen véreztem, akkor volt alkalmam végighallgatni ahogy egy másik nőt vizsgál. Ő kb. a negyediket vetette el, és volt már néhány gyereke. Nagyon utálom az ilyet...

Én nem tudtam örülni mások gyerekének egy idő után. A sógornőm közben kétszer szült, mindent meg tudtak volna adni nekik, de éhezett mindkettő.:( Mi meg a közelükbe sem mehettünk, mert akkor "elszeretjük" őket. Hát ő nem alkalmas az anyaságra, nem szereti őket. Ezt volt a legnehezebb végignézni amíg nekünk nem jött a babánk. Most mégis ők irigyek ránk, csak nem tudom mi a jó francért...

Szóval azt mondom hagyjuk meg a kérdezőnek a fájdalmát, hagy gyászolhassa a meg nem született babáját, és engedtessék már meg neki, hogy néha kifakadjon. Itt megteheti, nyilvánosan úgyis viselkedni kell, ami olykor elég nehéz.:(