Más is úgy érezte, hogy vele soha nem történik meg a csoda? Hogy dolgozzátok/dolgoztátok a sorozatos kudarcot?

Nekünk ez volt a 8. sikertelen hónapunk, és egyre nehezebben viselem, amikor megjön. Olyan depressziós vagyok olyankor pár napig, hogy beszélni sincs kedvem. Persze utána mindig erőt merítek valahonnan és próbálom vigasztalni magam, hogy majd legközelebb, de most már sokszor ez sem használ. A sok kudarc valahogy úgy belém égette, hogy nekem nem sikerül, hogy már el sem bírom képzelni az ellenkezőjét.

Amikor itt olvasok pozitív tesztekről és felrakjátok a képet, úgy megörülök, hogy létezik valóban két csíkos teszt, nem csak hiedelem, valóban létezik! :) Én úgy érzem, hogy én az egy csíkos szériát fogtam ki, és lehetetlen, hogy azon teszten megjelenik még egy csík, olyan nincs!!! :)))

Anno azt hittem, hogy nekünk ez úgy fog menni, mint a karikacsapás, mert a mi családunkban mindenki "ránézéssel" esett teherbe, és mégsem...:)

Ne értsetek félre. Nem vagyok én mindig ilyen görcsösen ezen. Már próbáltam azt a verziót is, hogy kerestem magamnak jó kis elfoglaltságot, teljesen eltereltem a figyelmem, nem is gondoltam rá, nem számoltam, csak éltem a kis hónapomat és úgy sem jött össze..

Más is küzd/küzdött hasonló problémákkal? Ti hogy teszitek túl magatokat ezen? Mindig azon kezdek el kattogni, hogy mi van, ha van velünk valami probléma, vagy soha nem is lehet babánk...Tiszta őrület ez! Más is volt már úgy, hogy nem volt semmi szervi baj és mégsem jött ripsz-ropsz???