A kérdésem azokhoz szólna akik gyermeket szeretnének, vagy szerettek volna. Ti hogy dolgoztátok fel, vagy dolgoznátok fel ha azt mondanák nem lehet gyermeketek egészségügyi okok miatt? Milyen más céljaitok lenne?

Ha vannak heréi, bármikor megtörténhet, hogy mégis tud gyermeket nemzeni. Nem olyan extra. A férjem orvos, sokszor van olyan, hogy azt mondják, nem sikerülhet, és mégis.

Nekem is mondták. Első próbálkozásra összejött. Nem szeretnék belemenni, hogy miért mondták és milyen mizéria volt, mondták, beletörődtem, nagyon fájt. Férjhez mentünk, nem védekeztünk, és van egy csodánk. Hiszem, hogy lesz második is, ha eljön az ideje.

38vagyok,

a tesóm férje - nem mennék bele egy nagyon komoly betegségen esett át. A betegség kezelésének módja miatt modnták, hogy valószínűleg steril lesz tőle. Nyilván maradt heréje, és éltek nemi életet. És így mégiscsak összehoztak egy gyermeket! Remélem érthető! :) Nem másik apától van a tesómnak gyerek. A baba létezése orvosaik szerint igazi csoda.

Több mint öt éve már, hogy elterveztük a férjemmel, hogy gyereket szeretnénk. Előtte 7 évig szedtem fogamzásgátlót, abbahagytam. Teljesen rendszertelen volt a ciklusom, hónapokig meg sem jött a menstruációm. Elmentem nőgyógyászhoz, csinált ultrahangot, majd közölte, hogy több bajom is van, amik közül önmagában egy is elég lenne, hogy spontán ne tudjak teherbe esni, de így együtt biztosan nem fog sikerülni. Persze, vannak módszerek, de garantálni nem tud semmit. Kivizsgálásokat javasolt, de el sem tudtuk őket kezdeni, mert mégis teherbe estem. Azóta háromgyermekes anyuka vagyok, fogalmam sincs, hogy az az orvos mit láthatott (nem hozzá jártam végül, mert más dolgaival s/nem győzött meg arról, hogy érdemes lenne), de a második és a harmadik terhességem azonnal összejött... Szóval azért ha valakinek ilyet mond egy orvos, érdemes elmenni legalább egy másikhoz is, mert egyszer sem biztos, hogy jól látja/gondolja, amit gondol...

Hogy milyen más célom lenne? Biztos vagyok benne, hogy nem tudnék más célt találni... Ha más nem maradna, akkor az örökbefogadást választanám.

Én tuti, hogy örökbefogadtam volna!!

Az első gyerekem 1 év alatt sikerült, gyógyszeres rásegítéssel. Már a 6.-7. sikertelen hónapban mondtam a férjemnek, hogy akkor örökbefogadunk! Ő pedig nem ellenezte volna. Amióta az eszembet tudom anya akartam lenni. A családban először a keresztfiam született, és én annyira imádtam, hogy már akkor biztos voltam és vagyok benne, hogy egy örökbefogadott gyereket is ugyanúgy lehet szeretni, mint egy sajátot! Mára 2 fiam van, és szinte minden nap hálát adok az égnek, hogy ezt megélhetem!