Más is volt már így a gyerekvállalással?

Szerintem nem kell ezen annyit agyalni. Nem azt mondom, hogy felelőtlenül bele kell vágni, de kicsit hagyni kell történni a dolgokat. Soha nem lesz minden ideális. Még a kilenc hónap alatt is van idő felkészülni.

Én teljesen lehiggadtam már kb. 25 éves koromra. Mi akartunk gyereket, de később...aztán mégis megfogant, és mi nagyon boldogok voltunk. Akkor lettem 28. Anyagi problémák nem voltak, tehát el tudjuk tartani.

Nekem nem lemondás az anyaság. Szívesen teszem. Valaha akartam ejtőernyőzni, de már nem fogok, mert van gyerekem, és őmiatta nem kockáztatom az életemet. De nekem ez jó érzés.

Ha nagyon nem szeretnél, ne legyen gyereked. Ha bizonytalan vagy, az normális. Az se jó, ha vki őrülten vágyik gyerekre. Gátolhat. Ha van normális társad, és van mit enni, van hova feküdni, akkor lehet vállalni.

Én már 32 voltam, amikor szültem. Akkor már jó pár éve szerettem volna babát, úgy 28 éves koromtól. Először anyagi okok miatt vártunk, aztán meg nem akart jönni. De még így is folyton eszembe jutottak a dolgok, amiket leírtál. Kb pont ugyanezek. :) Most 2,5 éves a kisfiam és megnyugtatlak: ha nem is olyan intenzíven élem az életem, mint gyerek előtt, de nem sok mindenről kellett lemondanom.

Nyaralni gyerkőccel járunk, éppenséggel mehetek ide-meg oda, csak éppen a kisfiammal. :) De egyébként gyerekes barátnőkkel is jó dolog ám a játszóház kávézójában csacsogni, míg a gyerkőcök játszanak. :) Párszor voltam a barátnőimmel szórakozni is, kb ennyit igényelnék gyerek nélkül is.

Mostantól már mindig anya leszek?! Tudod mi van? :) Jó dolog anyának lenni! Imádom a fiamat, aki egy kis szeretetgombóc, csupamosoly, csupaész! Olyan nagyon büszke vagyok rá, hogy az elmondhatatlan.

Nyugi! Még van pár éved gondolkodni, hogy mit is akarsz pontosan. De én úgy gondolom, hogy lesz Neked is gyermeked, ezen ne aggódj! :)

26 éves voltam, amikor életem szerelme se szó se beszéd elhagyott. A mai napig nem tudom, hogy valójában miért, valószínüleg kiszeretett belőlem.

5 húzós év következett, hosszútávú kapcsolat nélkül, a lényeg, hogy általában rettenetesen magányos voltam.

Ebben volt 3 év külföld, ahol volt lehetőségem élvezni az életet, a pénzt is, a magányt is, de itt sem találtam meg a párom.

Aztán jött egy férfi, 2 hét múlva megkérte a kezem, most van 3 gyerekünk, és magányosnak soha nem érzem magam:)

Nem mondom, hogy könnyű, de imádom Őket.

Amikor kiakasztanak a gyerekek, sokszor eszembe jut a régi életem, az a fájdalmas magány, amit akkor éreztem, és olyankor mindig más szemmel nézem a világot.

Hogy nem hiányzik-e a régi, fiatalos, független élet?

Néha igen, de ez az élet rendje, egész életedben nem járhatsz bulizni és kell a felelősség.

Egyébként olykor elmegyünk a férjemmel ketten bulizni, kirúgni a hámból, mert gyerekeink vannak, nem anyásodtam el és aszkéta életet sem élünk, csak ilyenkor már minden a gyerekekről szól, ő körülöttük forog a világ, de megyünk velük együtt is mindenhová.

Szia,megértem az érzéseidet.

Én már 18 éves koromban arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz majd ha a saját kisbabámat a kezemben tarthatom, majd egyszer. Tudtam, hogy nagyon szeretnék majd gyereket, de még nem a közeljövőben. 30 évesen szültem először, azóta 3 kisgyerek boldog anyukája vagyok.

Én is mindig az a bulizós fajta voltam, most sem bírok otthon ülni.Nem bántam meg, hogy "későn" szültem, én mindig is későn érő típus voltam, nekem akkor jött el az ideje. Az az előnye, hogy 30 évesen már bölcsebb, megfontoltabb, nyugodtabb voltam,nem ijedeztem azon, hogy "jajistenem" hogy fogjam meg a kisbabát, nem paráztam apróságokon, mert már láttam,tapasztaltam egyet s mást.

Az ember élete gyökeresen megváltozik, ha anyává válik, és jó esetben nem visszasírja a régi életét,csak nosztalgiával gondol rá.Akkor hiányoznának a régi bulik, ha otthon ülnék a négy fal között,de ez nincs így. Pedig most is gyesen vagyok. De megyünk a 2 éves lányommal mindenfele napközben is. Játszótér,játszóház,bevásárlás, gyerekprogramok,nem tudok unatkozni. Családi programot mindig úgy szervezünk, hogy a gyerekekkel együtt:kirándulás,fürdés,mozi, sokmindent ki lehet találni. Nem is vágyom gyerekek nélküli programra, mert ha elmegyünk a férjemmel kettesben valahova, alig várom hogy hazaérjünk, és lássam, hogy jól vannak, mert hiányoznak.

Néha kell az is, de nálunk ez csak egy évben egyszer-kétszer fordul elő, egy-egy szülinap, szilveszteri buli, ilyesmi.

Hidd el, te sem fogod a régi életedet majd visszasírni, ha eljön az ideje. Ne görcsölj rá, és ne foglalkozz azzal, hogy hány éves vagy, ha tartós párkapcsolatban vagy, akkor vállaljatok gyermeket, ha már mindketten nagyon szeretnétek,vagy ha magától jön, azt is készen fogadjátok.

Én azt hiszem, boldogabb vagyok, amióta anya vagyok, így teljes az életem.