Kicsit szebben felteszem a kérdést, mint aki előttem tette fel, szerintetek miért nem adják át legtöbbször a helyet kismamáknak?

Na igen, aki teltebb és terhes, még feltétlenül észre sem lehet venni, vagy épp a nagy hasában babát lát az ember, közben meg nem. :D Az meg elég ciki.

De sógornőm is panaszkodott, hogy nem igen adták át neki a helyet, mikor terhes volt, ami már három alkalommal történt. Volt, hogy párommal utazott, ő kérte meg az egyik kamaszt, adja már át a helyét.

Nekem meglepő, mert az utóbbi időben kezdték átadni mások a helyüket, főleg idősek (!!!), és olyan nők, akik feltételezhetően voltak már a helyzetemben. Egyébként nálam változó, hogy mikor mennyire bírom az utazást. Az elején, pár hetesen futnom kellet a buszhoz, hogy ne késsek el, rosszul lettem, és természetesen senki nem adta át magától a helyét, mert vékony voltam még, és már úgy voltam vele, hogy basszus, ezért nem fogok elvetélni, megkérek valakit, de szerencsére valaki pont felállt, én pedig azonnal odamentem és leültem. Kiderült, hogy jól tettem, mert utána még véreztem is, nagyon megijedtem! Említenem sem kell, hogy egy ideig eszembe sem jutott a busz után rohangászni, és folyton elkéstem mindenhonnan :)

Aztán egy ideig nem volt baj, jól bírtam a buszozást, nem foglalkoztam azzal, hogy senki sem adja át a helyét. Most 7,5 hónapos vagyok, és 6 hós korom óta változó, hogy mennyire bírom az állást. Múltkor csak 3 megállónyira kellett mennem villamossal, begörcsölt a csípőm, és majd megpusztultam már félúton, a combomba is kisugárzott, 1-2 hétre rá pedig elég sokáig, több órán keresztül tudtam sétálni. Úgyhogy nem betegség, de azért van, amikor úgy alakul, hogy jobb ülni. Nem is beszélve az őrült sofőrökről, és a marhákról, akik pofátlanul bevágnak a jármű elé.

Egyébként illő átadni a helyet, de ha nem adják át, és szeretnél leülni, nyugodtan kérj meg valakit. Senki sem azért van ott, hogy rád figyeljen, és azt sem tudhatja senki, hogy rosszul vagy-e, vagy éppen nem-e csak duci.

És valóban jó akkor is elfogadni a helyet, ha mégid felajánlják, ha nincs szükséged rá akkor is, és köszönd meg szépen, hogy hasznosnak érezhessék magukat, és legközelebb másoknak is átadják majd a helyüket.

nekem kizárólag középkorú nők adták át a helyüket a buszon. férfiak, gyerekek, fiatalok soha. gondolom, mivel ők már voltak terhesek, tudják, milyen érzés tömegnyomorban állni. nekem mondjuk nem az állással van a bajom, hanem a sofőrök vezetési stílusával. a hirtelen fékezés, hirtelen indulás, ilyenkor nagyon nehéz tartanom az egyensúlyomat, s mindig feszül a hasam. emiatt szeretek leülni a buszon. nem terhesen szinte sose ültem le a buszon.

kórházban viszont a nőgyógyászaton viszont a nem terhes nők nem adják át a helyüket, se a kísérő férfiak. se a kórház egyéb részlegein az öregek. gondolják, ők még jobban "megérdemlik", hogy ülhessenek.