Miért nem jön össze a gyerek? Elkéstem volna? Mi a baj velem?

37 évesen már ne csodálkozz, hogy nehezen esel teherbe. Nem vagy semmi, de lehet, hogy valóban elkéstél. Menjetek el orvoshoz, kivizsgáltatni magatokat.

Egyébként próbálj nem rágörcsölni a témára. És igen tudom, hogy ez nagyon nehéz. Nekem is ezt a tanácsot adták. Majd két évig hiába próbálkoztunk. A fordulópont az volt, mikor feladtuk a párommal. Tudomásul vettük, hogy nekünk nem lesz gyerekünk. Ettől lenyugodtunk és mindenféle csodaszer, meg tervezett szeretkezés, ovuláció ellenőrzés...stb. nélkül a második hónapban megfogantam :) Most féléves a mi kis csodánk :D Szóval nyugi, nyugi, nyugi. Szorítok neked :)

vessetek be mindent, ha az orvos nem talál semmi hibát, legyél türelmes.. és tényleg próbálj megnyugodni, az idegeskedés csak árt a dolognak! elhiszem, ha nehéz, megértelek.. a legjobbakat!

Nekunk a masodik baba nem jon ossze. Amikor meg osszejott elment. 3 vetelesen vagyok tul 38 eves. Mi a Mens Mentisbe jelentkeztunk be. Ajanlom nektek is. Egyenlore vizsgalnak. Ne keseredj el, de szerintem minel elobb doki, ne varj vele.

Menj nodokihoz, mond, hogy 1 eve probalkoztok. Kerd a parod vizsgalatat is, de ne ugy, hogy szepen sorban, havonta egy vizsgalat, hanem mielobb mind. A pajzsmirigy dolgot (nalam is ez volt a hunyo) nodokinak meg se emlitsd, nem ertenek hozza es lehurrogjak. Csak menj el egy endokrinologushoz! Ez az egyik resze. A masik, hogy lazitsd el magad, erezd magad jol a borodben! A felszabadultsag, boldogsag bevonza a babat. En soha nem voltam annyira egyben, mint akkor, ereztem is, hogy most annyira elvezem az eletet, hogy tuti teherbe esek - igy is lett. Rakattantam a zumbara, elveztem a munkamat a nehezsegeivel egyutt, dagadtam az onbizalomtol, szepnek ereztem magam, parommal programokat csinaltunk (mozi, vacsi stb). Ez a lelkiallapot nagyreszt agyban dol el, probald elerni! ;-)

SZia! Mi is 2 évig próbálkoztunk, azt mondták nem lehet gyerekünk spontán, 4 lombikot végigcsináltunk, aztán azt mondták pihenjek 3 hónapot. Akkor arra gondoltam, ha nem lehet gyerekünk és most 3 hónapig lombikra sem mehetünk, akkor semmit nem tudok tenni 3 hónapig, és arra gondoltam, pont jött a nyár, akkor csak a nyár örömeit fogom élvezni. Akkor egyből kismama is lettem. Amikor feladtam a görcsölést. Egyébként mindenki csak ezt hajtogatja, hogy ne görcsölj rá, de szerintem egyik pillanatról a másikra nem tudja az ember abbahagyni a görcsös akarást. Ez egy folyamat, amíg belenyugszol, amíg úgymond feladod. Gondolj bele, mindig, amikor valami rossz dolog történik az emberrel, azon sem tud túljutni egyből, pl: betegség, elbocsájtás. Akkor is először tagadod, hogy veled ez nem történhet meg, aztán a lehetőségeiden gondolkozol, mert elfogadod a helyzetet, aztán belenyugszol. Ez időbe tellik, és jól tudom, milyen idegesítő, hogy mindenkitől csak ezt hallod, hogy ne görcsölj. De attól te még nem vagy egy darab semi, főleg, hogy lehet, hogy semmi bajod és a pároddal van valami, hiszen még nem is voltatok orvosnál. Az is egy nagy megnyugvást jelentett nekem annak idején, amikor a szemembe mondták, hogy ez és ez van és emiatt nem jön össze a baba, és akkor már tudtam, hogy mi a következő lépés.

Én csak saját tapasztalataimat tudom leírni. 29 éves vagyok, 10 hónapja nem jön össze. A legutóbbi hónapban feladtam mindent, nem görcsöltem, valahogy sikerült nem foglalkozni a témával és nem sírni egyszer sem, mégis megjött. Szerintetek? Úgy kiborultam,mint eddig sosem. akkora csalódás volt a sok jó tanács után, h nem szabad rágörcsölni. Nem hőmérőzök, nem nézegetem a napokat(mondjuk, minek, fejből tudom), nem ovutesztelgetek, nem teázok, szóval én semmi ilyet nem akartam, de muszáj lesz. Úgy érzem, csodák mindig csak másokkal történnek, úgy hogy mi megkezdtük a kivizsgálásokat. Ma van a 3. napi vérvételem.