A szülés során elszenvedett fájdalom után hogyan vettétek rá magatokat még egy gyerekre?

Szia!

19 órát vajúdtam, ebből 12 óra volt 2-3 perces fájásokkal, én is meg voltam győződve arról, hogy belehalok...amint kibújt a baba, elmúlr minden fájdalom, nem éreztem a méhlepény szülését,majd a varrást sem! Már délután ücsörögtem az ágyon, csak kicsit fájt(főleg a szüléshez képest), de akkor is meg voltam győződve, soha többé....21 hós a lányom, november legelejére érkezik a kistesó, egyenlőre nem gondolok a szülésre, mert abból pánik lenne:-) :-) :-) :-) :-) az viszont tuti,hogy ,ost fogok fájdalomcsillapítót kérni:-D ...bár kértem én a lányommal is, csak addigra késő volt...:-)

Elsővel 10 óra alatt megvoltunk, fájt, igaz, de a szülőágyon mondtam a férjemnek, oké, beleegyezek a kicsi korkülönbségbe, amit ő annyira akart... 16 hónappal később megint ott feküdtem, akkor már repedtem szanaszéjjel, aztán kaparni kellett, nem tudtam felkelni, a szoptatás egy égő kín lett, bőgtem, hogy nem igaz, hogy második babával ennyire elcsúsztam :( Azt mantráztam a férjemnek, felejtse el a 3. babát...

Most, hogy eltelt egy kis idő, már kezdek gondolkodni azon, hogy ha a kicsik nagyobbak lesznek, talán mégis be merném vállalni.

Sziasztok!

Én túlhordtam a babámat, először zselével próbálták meg az indítást (nem sikerült), aztán másnap reggel infúzióval. Összesen 9 óra volt, de POKOLI. Eddig kifejezetten strammnak tartottam magam, átestem már jópár dolgon. Hát, a szülés után át kellett hogy értékeljem ezt a dolgot. A 9 órából az első 3 még kibírható volt, a többi pedig leírhatatlan szenvedés (burokrepesztés után). Teljesen felesleges előre elképzelni, mert valóban semmi addigihoz nem hasonlítható. Órákon át 2 perces fájások, amik között már elaludtam, olyan fáradt voltam. Aztán jött a követező és megint ott ébredtem a kínok között. Mikor végre kinyomtam szegénykét, nem volt erőm előrehajolni és megnézni, egyszerűen nem bírtam összeszedni magam annyira se. Mikor végre kicsit letisztogatták és a hasamra tették, akkorra fogtam fel, hogy vége. De a fájdalom valóban elmúlt egy pillanat alatt mikor kinyomtam a fejét. Csodálatos dolog anyának lenni, de soha nem fogom elfelejteni azt a szenvedést. Az ezt követő kórházi pihenésmentes napokról (lüktető aranyér, szobatársak mellszívó berregtetése, telefonálása, babák üvöltése, hajnali vizit, 35 fokra felfűtött szoba,egy fürdő és wc 5 anyukának) nem is beszélve.