A szülés során elszenvedett fájdalom után hogyan vettétek rá magatokat még egy gyerekre?

Ez nem barom kérdés. Valóban valami felül írja az egészet. Nekem az első szülés előtt mindig azt mondta a nagymamám,hogy ahogy ki bújik azonnal el felejted a fájdalmat főleg később. A fenét felejted el én emlékszem minden percére és fájdalmára. Akkor 23 éves voltam mégis kínomban azért sírtam hogy miért nem a gólya hozza ha már ezzel szivatnak. Persze ez csak viccből mondtam annyira fájt. Ettől függetlenül szültem még kettőt és gyúrunk a negyedikre.

És nem utolsó szempont,hogy az a kis csoda mindent meg ér mikor a kezedbe adják.

Nem tartott vissza és téged sem fog ha szeretnél babát. Hidd el ettől szebb fájdalom nincs. Ha minden rendben akkor tudni fogod,hogy ennek a fájdalomnak van értelme. X idő vajúdás és fájdalom után egy csoda lesz a kezedben. 2-3 voltam

ugyan én császárral szültem, de az első az durva volt...sima szülésnek indult, kapartam a falat, semmi tágulás, majd egy napos vajúdás után császároztak. Elég nehezen lábadoztam, sokáig pisilni sem tudtam a fájdalomtól. 2 éves volt a nagylány, a születésnapi bulijáról toltak újra a műtőbe, aznap megszületett az öcsikéje. Itt is nehezen lábadoztam, két kicsi-pici gyerekkel elég nehéz volt, a sebem begyulladt, voltak gondok..akkor azt mondtam, soha többet, elég ez a két szép egészséges gyerkőc. Azóta a legkisebb is 6 éves, karácsonyra kistestvért akartak :-) már úgyis gondolkoztunk ezen a problémák ellenére is a férjemmel, így született meg a harmadik baba, aki szenteste érkezett hozzánk. Az első pár hétben félelmetes volt visszagondolni a szülésekre, de ez az érzés elkopott, már mindent sokkal lazábban, fájdalommentesebben látok. Ha lehetne( de nem lehet) szeretettel várnánk a 4. babót is :-)