Azoospermia miatt herebiopsziával kinyert fagyasztott speriumokkal sikerült már valakinek a lombik?

A legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphatok:

6. hetes terhes vagyok!!! :))

Előzménye:

A nyári lombikunk során friss bioptátumból szerettünk volna "dolgozni", de akkor bebizonyosodott, hogy a páromnak odabenn már semmi sincs, így a lefagyasztott maradékból márcsak egy utolsó saját próbát tehettünk, persze sikertelenül! :(

Aztán kis pihenés után meghánytuk-vetettük a dolgokat és beláttuk, hogy ez nekünk nem fog összejönni, így donorspermát vásároltunk!

Háromnaposan kaptam vissza 2 bambinót (ebből egy megtapadt), 2 pedig ment a fagyasztóba! Tehát még tesó is lehet, ha szeretnénk, később....:)

Most, hogy végül 3. lombikra így leszünk majd szülők, elmondhatom, hogy a biopsziás megoldás nem minden párnak nyújthat segítséget - sajnos! -, hiszen nagyban függ attól is, hogy milyen minőségű a bioptátum, ha egyáltalán találnak ott valamit!

Sajnálom, ha ezzel az utolsó megjegyzésemmel esetleg elvettem a reményt a "saját babát" illetően bárkitől is...de lehet, hogy az előtte levő tortúra, ami a végső sikert megelőzte segíthet abban, hogy a donor gondolatát elfogadjuk!!! (...mert egyáltalán nem könnyű, de sikerült...;)

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK! :)

Köszönöm szépen!!! :)

A donor kérdése nagyon érdekes!:

Először is donorrá válni nem olyan egyszerű, több szinten vizsgálják őket (betegségek és egyéb kritériumok alapján).

De amíg én kézzel-lábbal tiltakoztam ellene, ahogy a legtöbb nő is teszi (..."csak a páromtól lehet, különben nem érdekel"!), addig a drágám nem hozta szóba. Aztán telt-múlt az idő és látta, hogy esetleg hajlok a donor felé, de még kérdések, kételyek tobzódnak bennem, akkor épp ő győzött meg engem!!!

Furcsa dolog ez, hiszen a férfi reagálásától tart mindenki, pedig igazából már most jobban ragaszkodik hozzá (pl. puszilgatja a hasamat), mint mondjuk az exférjem, aki annak idején a pocakomban lévő -spontán fogant- saját gyermeke se érdekelte..

A rokonok mit szóltak?! Semmit, mert senkinek sem mondtuk és nem is akarjuk később se elmondani!!! Az orvosokat köti a titoktartás, meg aztán előbb-utóbb nem is emlékeznek majd rá, a donort pedig maximálisan az apa vonásai szerint kértük, tehát még hasonlíthat is rá, ha szerencsénk van...annyi ilyen esetet lehet hallani!:) Mindazonáltal 50 %-ban én leszek, és rám biztos hasonlít majd! Ha meg esetleg rám sem, hát akkor van ilyen, normál fogantatásnál is, amikor a nagymamára vagy a rokonságból éppen senkire sem hasonlít a picurka...!:)

Visszakanyarodva a "vallomáshoz" másoknak...most tényleg: Lehet, hogy egy kicsit vulgáris leszek, de kinek mi köze hozzá?! Egy együttlétnél sincsenek jelen, nem igaz??! Tehát akár még az ő spermája is lehetne...

Ez csak a MI TITKUNK és mindenki örül és boldog, és mi is! És szerintem egyre kevesebbet fogunk erre gondolni, mert Ő a miénk!

Érte küzdöttünk!:)

Ő a lényeg!!! (és már most imádjuk!:)

Hogy csúnya ember? :) Dehát az apja paraméterei (vonásai, vércsoportja, stb.) szerint kértük a donort, aki magyar. A párom szerint neki tucatarca van, tehát nem lesz gondjuk a választással...:))

Viccet félretéve persze, nem állítom, hogy nem fordult meg a fejemben: milyen jó és egyszerű lenne "saját szemmel" kiválasztani, bemenni és konkrétan megnézni azt az embert...Aztán jól belegondoltam és rájöttem, hogy nem! Az senkinek sem lenne jó!!

Ha a párod élből elutasítja nem szabad erőltetni! Viszont lehet, hogy idővel elgondolkodik rajt és meggyőzi saját magát, hogy miért is ne?, hacsak így lehet?! Ne sértődj meg, lehet, hogy durva kérdés, de ő egyáltalán szeretne gyereket?!

Nekünk ilyen téren szerencsére nem volt gond, a páromnak sosem volt gyereke (most 43 éves) az andrológus beszámolója pedig végképp meggyőző volt a biopsziák után a jövőnket illetően: a 0-ás eredmény már nem lesz jobb, nincs mire várnunk, csak én öregszem tovább...Az én párom nagyon gyerekpárti, Ő remekül elvan a lányommal is, és már nem sokkal a megismerkedésünk után szeretett volna utódod, ami ugye abszurd:)..., de idővel Ő győzött meg engem, hogy legyen közös gyermekünk! Aztán jött számunkra a "hideg zuhany", hogy azoospermiás...Istenem, részemről nem összeomlani és benne is tartani a lelket, hogy ettől még szeretem, stb..ezt biztos tudod te is!!! Aztán, hogy már nincs másik út meggyőzött engem is, hogy rendben, nem az ő génje, saját vére, csak hasonló, na de egy gyerek! Aki majd idővel átveszi a tulajdonságait (az orvosok szerint olykor még a vonásait is....) Aki itt lesz a kezdetektől, sír, rászorul, szeretetet ad, és később apának szólítja! Ettől vonná meg magát, pedig ez a leggyönyörűbb érzés az életben!!!:))