Miért van, hogy sokak csak a férjüknek hajlandók szülni? Úgy értem, hogy csak miután férjhez mentek. Mi hátrányom származhat abból, ha "csak" az élettársamnak szülök? Van valami különbség?

Mert a házasság esetén mindketten úgy gondolják, hogy életük végéig együtt maradnak. A gyereknek stabil családi kapcsolat kell.

Akik nem házasodnak össze, azok már a kezdettől fogva úgy gondolják, ha nem működik, akkor szétmegyünk. Élettársi kapcsolatot könnyebb megszüntetni, mint elválni.

De egy nő NEM a férfinek szül gyereket, csak tőle. A gyereket mindkettőjüknek akarni kell.

Nem tudom, ezt mindenkinek szíve joga eldönteni szerintem. Én kislány korom óta úgy képzeltem az életem, hogy járás, össze költözés- hosszú jegyben járás, házasság, majd 1-2 év múlva gyerek.

Eddig minden a terv szerint haladt, már csak a baba késik:(

És hozzá tartozik az is, hogy kislány korom óta szerettem volna babát, csak azt a férfit sikerült nehezen megtalálnom, akinek szülnék. 30 éves voltam amikor összeházasodtunk.

Én azt gondolom, hogy a házasság egyfajta "felelősségvállalás" a másik iránt. És én szeretem azt mondani hogy X-né vagyok:-)

Hozzáteszem, mi 400.000Ft-ból hoztuk ki az esküvőt az elsőtől az utolsó dologig, de össze lehet házasodni egy csini fehér lenruhában is 2 tanúval és pár családtaggal/baráttal, ahol ők fotóznak, és valamelyikőtöknél van utána egy szolid buli. Így gyakorlatilag csak a kaja ami pénzbe kerül. és ha "batyusat" rendeztek, ahová mindenki visz valamit -ez a nászajándék- még ennyibe sem. Nekünk szerencsénk volt, 19-en voltunk, és majd' három évig gyűjtögettünk rá.

Van akinek fontos a házasság van akinek nem. Valaki szereti a kék ruhát valaki nem.

Én is a férjemnek szeretnék szülni, nekem fontos hogy Isten áldása legyen a házasságon.

Mindenki másképp gondolja. Én speciel azok közé tartozom, akik először férjhez mennek és utána megszületik a gyermek CSALÁDBA. Nem kell apasági nyilatkozatot tenni és nem kell "barátnőként" bemutatkoznunk. Ez valami borzalmas érzés lenne nekem, hát még ha csak élettárs lennék.

Nekem nagyon jó érzés, hogy ott a kezemen a gyűrű és hogy feleség vagyok. Megtisztelve érzem magam, hogy valaki elvett. :)

A gyerekvállalás esetében is fontosnak tartom, hogy férj és feleség legyünk, nekem ez így volt természetes. Mi így alkotunk családot.

de nem mindenki él így, valaki megelégszik a barátnő, élettárs szereppel, nekem ez kevés lett volna.

"Mert a házasság esetén mindketten úgy gondolják, hogy életük végéig együtt maradnak. A gyereknek stabil családi kapcsolat kell. " Hát, remélem ezt nem gondoltad komolyan.

Mi is úgy tervezzük, hogy együtt maradunk, pedig nem vagyunk házasok. Sőt, még egy babát tervezünk legalább. Szóval gondolod, hogy a mi gyerekünk nem fogja megkapni, amire szüksége van a fejlődéséhez? Egyébként a végén mi is tévedhetünk, meg az is, aki templomban-anyakönyvvezető előtt tett fogadalmat. A mai világban már semmiből nem áll elválni. Pont ezért tartom "feleslegesnek" a házasságkötést, mert a régi jelentése már majdhogynem elveszett (amíg meg nem halunk, jóban, rosszban, betegségben stb) Ma már inkább a gesztus értéke él.