Más is érezte már ezt? Volt, aki fel akarta adni?

Teljesen megértem, amiket írtál. Én sem tudom, mit vétettem, hogy nem akar összejönni! Ráadásul szülészeten dolgozom, rezidens vagyok és mit látok?

Minden nap egy tucat nő (oké, tudom, hogy ez nem ennek a helye, de döntően kisebbség) érkezik, hogy szedjem ki belőle a 6-8-11 hetes babát. Mások megszülnek nálam, ordibálnak, hogy "szedjem már ki belőlük", meg "nem érdekli őket mi lesz a gyerekkel csak csináljak valamit" nekem meg megszakad a szívem, hogy milyen helyre megy az a kis tündér, miután világra jött. Én már a fogantatáskor is imádnám...

Bent a kórtermekben otthagyják, vagy egymásra bízzák a kicsit, míg lemennek bagózni, vagy akármit csinálni. Én meg csak állok és nem értem....

Sokszor megyek be a babaszobába kiélni magam kicsit.

De akkor sem adom fel:) Majd lesz nekem is! Mindezt a szégyent látva sokszor magam körül, létezhetetlen, hogy ne sikerüljön Nekem, vagy Nektek!

Mindenkinek egy óriás, depiből felrázó, szívbéli újragondoláshoz erőt adó hajrát küldök!!!!!

Tudom, hogy fáj, nem is azzal van gondom, aki jajgat, hanem azzal, aki látványosan lesz.rja, hogy mi van a gyerekkel. Szerintem Te pl nem ültél föl az ágyban, mikor már kint volt a gyerek feje, mondván, h mit bánod Te, hogy mi lesz vele. Meg nem gondolnám, hogy kitépted magadból az oxyt nekimentél a bábának és közölted, hogy Te hazamész. Nem hinném, hogy megharaptad az orvost, 2 műtősfiúnak kellett volna lefogni, hogy ki tudjon jönni a baba. Engem a múltkor felrúgott egy kismama, miután megvizsgáltam, hogy dögöljek meg, mert nem csinálok semmit.

Igen ítélkezem azok fölött, akik állat módjára viselkednek a vajúdás alatt és nem törődnek a gyerekükkel, mert sokan összetennék a kezüket, ha valaha átélhetnék az életet adni másnak élményt.

Őszintén sajnálom, hogy Neked jött le abból, amit írtam, hogy ítélkezem.

És jó Neked, hogy Anya lehetsz.

Köszönöm az ölelést, nagyon jól esik.

A rossz szoc. helyzet miatt nekik csak 8900 Ft. az abortusz (én szoktam lepecsételni a jegyzőkönyvet).

A vajúdásnál meg félre értettetek, nem azzal van bajom, aki magán kívül van a fájdalomtól, hanem aki látványosan nem törődik a babával, ld. a fent említett példákat.

Ha egy viszonylag értelmes kismama magán kívül is van és kiabál, akkor is általában, mikor a pici világra jön ÖRÜLNEK neki, én viszont sokszor járok úgy, hogy a kedves anyuka nem is kíváncsi rá. Próbálkozok rátenni a mellkasára, de nem, tök felesleges, szinte haragszik a gyerekre, amiért fájdalmat okozott neki.

A másik dolog: én még nem láttam olyat, hogy valaki napokon keresztül vajúdik, ha van, ha nincs fogadott orvosa, mert akkor fájásgyengeségre hivatkozva megoperáljuk.

Engem nem több napi vajúdás után rúgott fel a kedves kisebbség, hanem 8 cm-es méhszáj mellett, miután kértem, hogy még egy kicsit kell kibírni, és ne nyomkodjon, mert bedagad a méhszáj és lassabban fog jönni a bébi.

Amúgy nem kell agyonszofisztikálni az orvos fogalmát sem: a szülés természetes esemény, a gazdaságilag erősebb országokban a terhesgondozás 1 db UH-ból áll, amit nem orvos csinál, a vajúdás és a szülés alatt a bába van a szülőnővel, Oxytocin nincs, a több napos vajúdás teljesen normális, így gátat sem metszenek, ha reped a bába varrja össze. Orvos csak akkor találkozik a kismamával, ha gond van és operálni kell.

Nálunk az orvos kompetenciája más, de a szülőszobán egyetlen kérdést kell eldönteni: A kismama meg tud-e szülni, vagy nem. Ennyi. Nincs különleges koktélunk, ami eltünteti a méhszájat (sajnos).

Mindenesetre sajnálatos, hogy ilyen orvos ellenes a társadalom.