Itt az ideje a babának?

Hát, ezt neked kell eldönteni. Ha vágysz rá és megvan hozzá minden pl. egy férj, akkor hajrá:)

Kétlányos 26hkm.

Nézd,csak annyit tudok mondani:25 évesen lettem terhes,úgyhogy nem igazán akartam a babát.6 éve voltunk együtt,3 éve együtt is éltünk,és nem mondom,hogy nem örültünk,de nem kifejezetten terveztünk.A férjem a 27 felé közeledett,mikor pozitív lett a teszt annyira boldog volt,hogy leitta magát-jó nem berúgott,csak örült,na:)Azóta azzal viccelődünk,hogy én terveztem a babát,de ő igen:D Lényeg,hogy attól még,hogy nem terveztem nagyon-nagyon boldog voltam/vagyok,és egyáltalán nem bántam meg,sőt...Azon szoktam sokat gondolkozni,hogyha nem jön magától a mi kis csodánk,vajon mikor adtam volna be a derekam,mert nem voltam gyerek centrikus.7 hónapos,imádom,és én sem tudom elképzelni milyen volt nélküle.Mellétenném azt is,hogy határozott,vidám,jó életfelfogású vagyok,nem komplikálom túl a dolgokat,és nekem ez az ami segített abban,hogy minden gördülékenyen menjen.Tehát úgy értem,hogy egy percig nem töprengtem azon,hogy "úristen,eléggé kötődöm-e hozzá" "úristen,anya leszek,és most mi lesz" stb. sodródtam az árral és ennyi.

Szerintem te vágysz egy babára,és ez csak erősödni fog egyre jobban.Nem kell feltétlen a "mindent elsöprő anya akarok lenni" érzésre várni,úgyis csak szeretni tudod majd.Lesznek nehézségek,de az nem attól (fog) függni,hogy mennyire szeretted volna a babát.