Szerintetek ciki, ha ilyen fiatalon babát akarunk?

Én nem a felelősség oldaláról közelíteném meg a dolgot, mert látom, hogy azzal nincs gond nálatok. Inkább az a kérdés, hogy 19 éves biztos vagy-e abban, hogy éltél eleget? Buliztál, utaztál, lazultál, aludtál délig, vettél szép ruhákat magadnak, elég időt töltöttetek kettesben a pároddal? Egyáltalán BIZTOS, hogy Ő az akivel le akarod élni az életed? Nem szeretnélek sem téged, sem a párodat megbántani, félreértés ne essék. De 19 évesen én éppen az első külföldi nyaralásomon vettem részt (amit még sok másik követett), buliztam, dolgoztam, karriert építettem. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de a munkahelyemen elég magasra jutottam a ranglétrán, szerettem dolgozni járni, élveztem, hogy fontos vagyok. Az akkori barátomat is nagyon komolynak gondoltam, akot aztán még követett 3 "nagyon komolyan" gondolt barát, míg végül 26 évesen kikötöttem a férjemnél. Vele újra fel akartam fedezni a világot, élni még egy kicsit. Így mi csak 30 éves koromban vágtunk bele a babaprojektbe.

Nem mondom, hogy eddig kell várni, de én nem bánom, hogy így alakult. Ha annak idején szülök egy akkor komolynak gondolt kapcsolatba, most nem biztos, hogy ennyire boldog lehetnék.

Szóval én úgy gondolom, hogy nem elég a vágy egy baba után, abban kell biztosnak lenni, hogy azzal a firfival le tudod élni az életed. És ezt 19 évesen én biztosan nem mertem volna kijelenteni, senki oldalán...

Ha engem kérdeznél, szerintem nem ciki. Persze vannak bunkó emberek, vagyis khm. szűk látókörűek, akik esetleg rossz szemmel nézhetnek rád, de aki igazán akarja, hidd el, nem szabad, hogy törődjön az ilyen emberek véleményével. Én magam 18 éves vagyok, és nagyon szerettem volna (és szeretnék) kisbabát. Fél éve elvetéltem az elsővel, és ami azt illeti korai is volt még... De mindenképpen szembesülnöm kellett azzal a bizonyos torokszorító lenézéstől való félelemmel. Ma tudom, hogy nem szabad olyanok véleményére adnom, akik nem is ismernek.. és néha azokéra sem, akik azt hiszik, hogy ismernek, de fogalmuk sincsen valójában milyen erős elhatározás van bennem. Ha a párod szeret, támogat téged, és a feltételek is adottak, egyáltalán nem szükséges várnotok. És az, hogy kiélted-e már magad - azt mi nem tudhatjuk.

Kisbabás ismerőseidnél érdeklődj a babavállalás témájában feltétlenül, és újságokban, könyvekben, interneten is nyugodtan keress rá téged érdeklő, érdekes dolgokra. Ha továbbra is lelkes maradsz, és el tudod viselni, hogy ez egy 24 órás meló, főleg kezdetben, és kevesebb időd fog jutni magadra, akkor hajrá, vágj bele!

Kedves Kérdező!

1. Ti életetek, ti döntések. Senkinek semmi köze hozzá, ez a ti döntésetek, felnőttként jogotok van erről határozni.

2. Én is ilyen fiatalon szerettem volna babát, végül 20 voltam, mikor terhes lettem, és akkor már férjnél voltam. (Most vagyok 23, tökéletes boldogságban élünk a férjemmel, 6 éve vagyunk együtt) Nekünk is mondták, hogy korai lesz, de mi akkor akartuk, és kész. Mi éreztük, hogy készen állunk, párom anyagi háttere is fix volt, én pedig akkor még egyetemista voltam. Lediplomáztam, majd a férjemhez költöztem Amerikába, és ott született már meg a kislányunk. Egy pillanatra sem bántam meg, de nálunk hangsúlyosan jók voltak az anyagi körülmények, nekem már diploma és nyelvvizsga volt a zsebemben, így eladni se tudtak volna, honosítással munkát is vállalhatnék, szóval nem féltem.

Javaslom Nektek, hogy gondoljátok át, van-e anyagi lehetőség rá, nincsenek későbbi nagy volumenű tervek, amelyekbe nem fér bele egy baba és ha te kiesel a munkából, visszavesznek-e, elég lesz a kevesebb fizud, és a párodé? Készítsetek költségvetést, és ha belefér, hajrá.

Tudom, ez csúnyán anyagias, de pénzből élünk és a babának étel, ruha, pelus és rengeteg kozmetikum kell, ami pénzbe kerül sajna. Ráadásul a szülés állítólag otthon 100 000 körül mozog, plusz kismamagondozás, és egyebek.

Sok sikert nektek!