Hogyan mondjam el? Az a helyzet, hogy úgy néz ki, hogy terhes vagyok.

Szia!

Jól gondold meg, hogy hogyan döntesz, bár én nem ismerem a körülményeidet, de nem egy egyszerű helyzet.

Én is átestem abortuszon néhány éve, a mai napig nem felejtettem el, és igaz, akkor azt mondták, semmi következménye nincs a dolognak, ehhez képest a mostani párommal egy évig próbálkoztunk, mire összejött egy terhesség, de sajnos 5 hetesen vége szakadt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez az abortusz következménye, de nem kizárt. És ehhez társulnak még a lelki dolgok.

Ha az abortusz mellett döntesz, el kell menned nőgyógyászhoz minél hamarabb, mert ha korai terhességet vesznek el, kevesebb az esélye annak, hogy szövődmény alakuljon ki. Ha az orvos megállapítja a terhességet, elküld vérvételre, családvédelmi tanácsadóhóz, (nekem annak idején kétszer kellett elmenni ide, „hátha meggondolom magam”), aztán kapsz egy csekket, amit a műtét előtt be kell fizetned.( Mikor nekem volt, akkor figyelembe vettek szociális körülményeket, és így kevesebbe került.) A műtét napján éhgyomorra kell bemenned a kórházba, felhelyeznek egy tágítót (laminária), ami néhány óra alatt hat, maga a műtét kb. negyedóra. Vannak kórházak, ahol már este haza engednek ha minden rendben, de van ahol bent kell tölteni egy éjszakát. Valószínűleg a nőgyógyászod is elmondja majd, hogy zajlik ez az egész.

A negatív válaszolókkal ne foglalkozz, én tudom milyen nyomorultul érzed magad, és nekik igazából semmi közük az egészhez. Azt pedig neked kell tudnod, milyen viszonyban vagy anyukáddal, én annak idején elmondtam neki, de addigra már mindent elintéztem. Valaki kell hogy legyen melletted, mert nem valószínű, hogy könnyű lesz.

Még egyszer, jól gondold meg, most nemcsak a saját életedről döntesz. Mindenképp együtt dönts a pároddal.

Az előző válaszoló vagyok. Ha nem mondod el, és esetleg úgy tudja meg anyukád, hogy valaki meglát, vagy hasonló, sokkal rosszabb lesz akkor kimagyarázni, mint elé állni, és felnőtt módjára elmondani, hogy hogyan

döntöttél/döntöttetek.

Szia!

Biztos, hogy te se akarod a babát? Vagy csak félelemből nem akarod?

Mert ha szeretnéd (szeretnétek a pároddal) és lenne rá mód, hogy felneveld, akkor próbálj beszélni Anyukáddal. Ő is emberből van, valamilyen szinten biztos megért. Azért csak a lánya vagy.

Vagy ha a párod dolgozik, albérletbe is mehettek. De ez a te döntésed, ha te sem szeretnéd, akkor vetesd el, hogy ne legyen rossz élete.

Én 18 évesen szültem, most 20 vagyok és ősszel szülöm a 2. gyerekemet. Saját házban lakok, a férjem (mert 2 éve férjhez mentem) nemrég lelépett egy krva miatt, de nem adom fel, mert szeretném a babát és imádom őket.

Eleinte nekem Apa nagyon ellenezte az első terhességet, de amikor megszületett a kislányom, minden gond elszállt, Apából, aki eddig maga volt az ördög, most egy földre szállt angyal lett, és alig várja a 2. unokáját.

Fel a fejjel, remélem jól döntesz.

Én drukkolok neked, de sztem ne hagyd ki belőle Anyukádat, vagy beszélj Anyósoddal.