34 évesen miért nem hiányzik, hogy gyerekem legyen?

Na egy kicsit hasonló vagyok hozzád. 33 múltam márciusban, s én mindig úgy voltam vele, ha lenne 2 életem az egyikben vállalnék egy tucat gyereket, a másikban meg egyet sem. :) Olyan "jó lenne meg nem is" érzések voltak bennem. A párommal remek a kapcsolatunk, de állandóan mentünk, pörögtünk, nagy baráti társaság, fesztiválok etc. s én nagyon élveztem így az életet. S néha lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy miért nem vagyok meggebedve az érzéstől, hogy gyerekünk legyen... :S Közben a gyerekeket nagyon szeretem. (a másét :) ) Aztán áprilisban a párom belém élvezett. De én teljesen nyugodt voltam, mert olyankor történt, amikor az ember lánya (már tudom, hogy csak elvileg :)) ) nem eshet teherbe... (jó félig tudatos volt , hiszen arról már beszéltünk, hogy azért lassan összehozhatnánk, de nem konkretizátltunk semmit..s én nem ugrottam ki alóla)

11 hetes vagyok :) Mindenki nagyon örül, csak én nem tudom még fölfogni. :D De majd csak tudatosul. Nyílván nagyon jönni akart már, ha így megfogant. Úgyhogy, 2 életem ugyan nincs, de az életem első fele gyerkőc nélkül telt, a másik fele gyerkőccel fog :) Amit nem bánok, hogy most jön. S nem jött korábban. :) Így jó.

Szóval nem vagy egyedül az ilyesmi érzéssel. Én azt javaslom ne rágódj rajta, mert attól sosem kapsz kedvet hozzá. (a rágódás csak ront a helyzeten..attól én sem kaptam) Engedjetek akár utat neki, ha jönni akar, akkor jönni fog. :)

Őszintén szólva, amikor szóba került a "gyerek-téma" az elmúlt 1-2 évben úgy voltam mint te. Összeugrott a gyomrom. Beszélgettünk róla, (inkább a a párom) de nem villanyozott fel nagyon a téma. Jó-jó aranyos-aranyos, de... annnyi a DE ! :) :)

Mint írtam, azért egy kis félig tudatosság volt benne.Soha nem adtam alkalmat senkinek arra, hogy véletlenül is teherbe ejtsen. Mi most a párommal egy ideje beszélgettünk róla, s egy romantikusra sikeredett este alatt egyszerűen nem rúgtam le magamról, s mondtam neki maradjon amikor elment.. (hiába a rózsaszín köd csodákra képes :) )... .bár szinte biztos voltam benne, hogy ebből nem lehet semmi.

Most meg a párom is meg van döbbenve magán... Idézem: "Nem gondoltam volna , hogy ilyet tudok így egyből" Soha nem felejtem ahogyan mondta. :)Olyan aranyos volt.

Ja mi is úgy voltunk ám, hogy maaaajd rákészülünk: vitaminok, egészséges élet, etc... :D Hát már nem... :)

Ahogyan olvasom nem az jön ki a soraidból, hogy nem akarsz, hanem ez a rágörcsölés taszít.. Nemde?