Van olyan aki nem tervezte a babát de mégis "becsuszott"?

Én 24 vagyok és mit meg adnék egy babáért!Ez a hónap úgy néz ki hogy sikertelen!

DE mi együtt lakunk,a vőlegényem és lassan 2,5 éve vagyunk együtt!

Az első perctől kezdve ahogy megismerkedtünk,tudtuk hogy együtt fogunk megöregedni!De bárhogy is szeretnék babát 2 hónap után nem lenne az az Isten hogy megtartsam!

Abszolút nem ismeritek egymást,nem laktok együtt,egy gyerek hatalmas változás 2 ember életében!2 hónap után még egymás társaságát kellene hogy kiélvezzétek hogy MEGISMERJÉTEK!Ráadásul egy gyerek iszonyatos felelősség!

Persze hallottunk már "boldogan éltek míg meg nem..." történeteket de erre a mai világban mennyi az esély?

Szerintem ne tarts meg!:(

Ebben a kérdésben szerintem a pároddal kellene beszélni, hogy ő hogy látja és te hogy látod, hidd el 1-2 hét és megvan a válasz.

Pl: a barátnőm (24 volt) 1hó után elsőre teherbe esett a most már férjétől és már 5 éve együtt vannak közben lett még egy babájuk mindegyik "buli baba" nekik. Nagyon boldogok.

Van egy másik példa is szintén barátnő: 5 év után vállaltak gyereket és ahogy megszületett a kicsi, fél évre rá el is váltak.

Mi a párommal 2 éve vagyunk együtt és több, mint egy éve tervezzük csak még nem jön egyéb egészségügyi okok miatt és ez idő alatt tudtam meg, hogy ő tényleg mellettem áll mindenben és mindennél jobban szeret ez idő alatt egy veszekedés nem volt csak kisebb szakmai viták:) de ez kell:)

így tessék sokat beszélgetni a leendő apukával és hidd el hamar meg lesz a válasz.

Én sem ismertem meg 3 hónap alatt, de addigra már bőven egymásba szerettünk, és ezért tudtam, hogy nem véletlen, hogy ilyen hamar összejött.

Szereted? Szerelmes vagy belé? És ő mit érez irántad? Mert a párom már az 1. együttlét után tudta, és éreztette velem, hogy ez nem pár hónapra szól részéről. Én is ugyanígy éreztem iránta. 30 hkm

Természetesen tartsd meg, hiszen Benned cseperedik, a Te húsod, a Te véred, Ő egy Ajándék Neked!

Hány éves vagy? Hányadik lenne a gyermek?

Nekem már 12 éves volt a nagy fiam (és természetesen hallani sem akart kistesóról), amikor 36 évesen "becsúszott" a terhesség. Nem terveztünk második gyereket sem (bár én mindig is szerettem volna), ám mégis első gondolatom az volt, hogy megtartom, mert a sors valószínűleg így rendezte el nekem azt, hogy ne öregedjek meg túl hamar, vagy mit tudom én! Meg aztán az a picinyke élet ott az anyaméh biztonságában vajmi keveset tehet arról, hogy megfogant, Ő csak élni akar, megszületni, szeretni és erre engem választott!!! Én nem bántam meg, már 2,5 éves a pici, de bearanyozza az életünket az elevenségével, a cserfességével, minden mozdulatával, ölelésével, kis szavaival, nyiladozó értelmével és az anyaság gyönyörű érzésével! Szóval, szerintem mindenképpen tartsd meg, hacsak olyan egetverő akadálya nincs, hogy pl.: nincs hová hazavinni vagy ha súlyosan veszélyezteti az egészségedet. Mert a többi már jön magától! Lesz tejed, amivel táplálod, lesz szeretet, ami élteti ( és téged is), kisruhákat lehet kapni rokontól, szomszédtól, családsegítőtől, de azt az örömöt és boldogságot, amit az a felcseperedő élet, a babaillat, az anyaság földöntúli öröme okoz Neked, nem találod meg máshol! És boldog leszel, hidd el, ha meg elveteted, lehet, hogy (jó esetben) örökre bűntudatod lesz, hiszen egy valószínűleg értelmes lényt fosztasz meg az élet lehetőségétől.