Hogy álljak hozzá lelkileg? Ti, hogy bírjátok a mindennapokat?

Ez már igenis hosszú időnek számít!

Ha már egy éve próbáljátok, akkor itt az ideje egy kivizsgálásnak. Ha gond van, megtalálják, ha pedig nincs, akkor legalább egy kicsit megnyugszol. Ezeken kívül pedig figyelemelterelést tudnék javasolni, pl egy jó hobbi, vagy most így tavasszal kirándulások, egyebek. :-)

Én azt találtam ki magamnak, hogy újra nővé válok, (fogyókúra, új ruhatár, smink, konditerem, szauna) és nem az anyaszerepre készülve kímélem magam...

Egyetértek Manka68-cal! Ha még nem tettétek meg, ideje elmenni egy kivizsgálásra mindkettőtöknek! Mi fél év után mentünk, és kiderült, hogy elég komoly apagondok vannak.

Azóta eltelt megint fél év, és az első inszem eredményét várjuk.

Hogy figyelemelterelés? Én próbálkoztam vele, nem ment, mert akár mit csináltam, mindig ott volt a háttérben a gondolat, hogy talán most, de nem hiszem...

Viszont ez az "újra nővé válni" dolog nem rossz ötlet, lehet én is megpróbálkozok vele! :)

(ja, nekem már a szeretkezéssel is sokszor problémám van, a "gyerekcsinálás" miatt)

Az első gyerekünknél ugyanígy voltunk, utáltam a hónap végét, mindig bőgtem, mikor megjött. Most 16 hónapos.

A másodiknál mikor próbálkozni kezdtünk, beletörődtem, hogy hosszú hónapok kellenek, hogy összejöjjön, és - azt gondolom épp emiatt - egyből sikerült. Szerintem rengeteget számít, hogy nem stresszelsz rajta. De ezt nehéz kivitelezni. :)

Drukkolok. Persze néhány vizsgálat sem árthat.

Mi négy éve várunk.Most fel bőszültem és harmadszorra is neki futok a vizsgálatoknak amiket eddig nem csináltam végig!

Előző hónapom volt olyan,hogy én meg nagyon bíztam a sikerben és teljesen padlóra kerültem mikor ismét meg jött!Sajnos ez sehogy sem jó mert ha az ember úgy áll hozzá,hogy nem fog sikerülni az sajnos tényleg gátol de a túlzott reménykedés sem jó mert akkor meg főleg nagyon tud fájni a csalódás!Valami arany közép kellene de a véleményem nekem is az,hogy kezdjétek el a kivizsgálásokat mert akkor biztosabb a siker jobban megy az idő és nem várjátok(talán feleslegesen)a csodát és nem omolsz egyre inkább össze mert csak rosszabb lesz!

Én tudom hidd el!

Nagyon sok sikert kívánok nektek!!!

Gy.

Átérzem, a helyzetedet, mert én is ugyanígy vagyok ezzel. A mi valódi próbálkozásunk is 1 évre tehető, mert azelőtt sokminden más dolog volt (pl. ciszta...stb., mivel előtte fog.gátlót szedtem sokáig). Azzal együtt másfél éve, hogy nem védekezünk, de mondom 1 év az, amióta rendszeresen megjön a mensim és nincs semmi gond és pém is van. És már énis annyira hozzászoktam ahhoz, hogy mindig megjön, hogy egyre jobban magam alatt vagyok emiatt. :(

De én kitűztem magam elé, hogy ha szeptemberig nem jön össze a kisbabánk, akkor megyek el nődokihoz és megkérdezem, hogy most mi legyen a teendő, hogy végre sikerüljön. A többit rábízom. De reménykedem, hogy nem jutok el idáig, azaz addig összejön a babánk, reménykedem mindig , de közben mindig nagyon félek, hogy újra csalódnom kell, mert már annyira hozzászoktam. :(

Csütörtökre nem várnám a mensimet...

Szia!

Már 3 hónapja stimulálnak, és a férjedet még meg sem vizsgálták???

Sürgősen válts orvost!

Ha nála van gond, vagy veled van olyan, amit még nem néztek, mert nyilván nem vagy mindenre kivizsgálva még, akkor lehet, hogy fölöslegesen terhelik a szervezetedet!!!

Elvileg addig semmi ilyesmit nem csinálhatnának, amíg nincs kizárva minden probléma!

Az terheléses cukor és inzulin vizsgálat pedig fontos, mert azt mondják a statisztkák, hogy a nők 10-15%-ának ez okozza a meddőséget! Lehet, hogy még nincsenek egyértelmű tüneteid, vagy csak nem vették észre (nekem sem vette észre egyik dokim sem!!!), mégis ott van a baj!

És egy évig ismretlen eredetű meddőség volt a papíromon!

Viszont azt endokrinológus tudja neked megnézetni, oda kéne elmenned. A nődoki nem fog küldeni, mert nem érdeke, hogy gyógyszerrel kezeljenek, ha ő inkább műteni szeretne téged. Az én nődokim azt mondta, hogy ő "Nem hisz ebben a betegségben!!" Pedig már pár éve tudják, hogy a PCO-t anyagcsere zavar okozza, csak a magyar nődokiknak nem érdeke elfogadni ezt, mert a régebbi gyógymód a műtét, ami vagy sikerül vagy nem, de ők ugye pénzt kapnak érte....

Elég szomorú ez sajnos. :-(

Pedig a cukorgyógyszerrel, diétával és mozgással elég jók az esélyek a spontán babásodásra!

Elnézést hogy hosszú lettem, de mindig felháborít a dokik hozzá nemértése és nemtörődömsége, amivel sajnos ezen az oldalon is gyakran szembetalálom magam!

Mielőbbi babásodást kívánok mindenkinek!