Akarok gyereket, de félek tőle, így érdemes belevágni?

Nekünk van kutyánk és felelősséggel jár, de közel sem úgy mint egy gyerek, nyilván.

Viszont abban tok jó volt, hogy kiderüljön mennyire tudunk együtt működni, közösen gondozni, hogyan tudjuk tartani a szabályokat, következetesnek maradni stb. Ami egy gyerek nevelesehez is szükséges. De közel sem igényel annyi figyelmet.

Én nem igazán veszem ki a szavaidból, hogy nagyon szeretnél gyereket. Mindenkeppen várjatok még vele szerintem, de azért tartsd észben hogy minél később vallalod annál kényelmesebb leszel és annál nehezebben éled meg.

Én egy abszolút segítőkész férj mellett is egyetértek abban, hogy a nő magának szül.

A férjem mindent megcsinál a baba körül, tényleg sokat segít, de ez korlátozódik az estékre és a hétvégékre, mivel napközben ugye dolgozik. Én vagyok vele állandóan, az én életem 100%-ban megváltozott. Neki max 50-ben. Ilyen formán mondjuk az egy-két hónapoos síró csecsemővel a karomban délután 1-kor, vagy hajnali 3-kor iszonyat magányosnak éreztem magam sokszor és akkor bizony megállapítottam, hogy magamnak szültem. Az én dolgom, az én felelősségem. Sokáig szorongtam is emiatt, ha kettesben maradtam a kislányommal.

Mi is nagyon kényelmesek voltunk. De őszintén szólva mikor jött az érzés, hogy szeretnénk gyereket akkor fel sem merült bennem ez mint akadály.

Szóval ha ez jut rögtön eszedbe egy gyerekről akkor vagy nem szabad még vállalni vagy pedig tök jó hogy ilyen tudatos vagy mert így jobban rá tudsz készülni, hogy ennek vége.

És bizony én is egyetértek, hogy hiába közös a gyerek akkor is magadnak szülöd. A legsegítőkészebb férj mellett is a legtöbb dolgot egyedül, magadra utalva kell megoldanod.

Az én fiam már 4 éves és néha alig várom a havi egy napot mikor a nagyszülőknél van és újra csak punyadhassak és egy napig ne kelljen készenlétben lennem. De mindig rájövök, hogy ez sokkal rosszabb mint mikor itt van. Mert a minden napokat nyilván viszi a szeretet meg a kötelességtudat. Aztán ha nincs itt, úgy eresztek le mint egy lufi és rögtön olyan extrém fáradtnak érzem magam, hogy egy egyszerű mosogatáshoz is erőt kell gyűjtenem. Máskor meg hipp-hopp megcsinálom amit kell mert már látom a következő feladatot. Hogy jó most van időm elmosogatni, mert aztán vacsorát kell adnom, hogy időben bekerüljön a kádba és onnan az ágyba. Szóval visz magával az egész nap... ha meg nincs itt akkor tök ambivalens érzéseim vannak. Mert jó egy napnyi csend meg nyugi, de egy nap után is nekem(!) kissé nehéz visszaállni a készenlétbe.