Miért lombikoznak annyian? Miért nem fogadja el az ember adott esetben, hogy nem lehet természetes úton gyereke?

Utolsó.

Még annyit tennék hozzá, hogy én bizony elég hipohonder vagyok, de hogy ezért ne legyen gyerekem?

Az a nő aki nem szült és nem szoptatott sokkal nagyobb eséllyel lesz mellrákos. Aki szexuális életet él (márpedig te igen) nagy valószínűséggel kaphat méhnyakrákot. Pont ugyanennyi az esélyed egy rákra, mint egy lombikos kismamának. Csak nehogy itt sírj, bár honnan emlékeznénk rád, de én szóltam.

Jó mondjuk neked nincs gyereked, így ha rákos leszel akár meg is halhatsz, ki sirna utánad meg a elfekvőn az ágyad mellett? A lombikos anyának vigyáznia kell magára, hiszen felelős egy gyermekért, akit fel kell nevelnie. Így valóban a te mellrákod nem hasonlítható egy anya mellrákjához. Igazad van teljességel.

Annyira aranyos, ahogy olyan dolgokról osztod az észt, amiről halvány lila fingod sincs. Komolyan mondom, egyszerűen fogalmad sincs róla mit beszélsz, csak ész nélkül hajtogatsz olyan dolgokat, amin egy kevésbé hozzáértő is rommá röhögi magát.

Drága, neked nem kellene ezt a dolgot feszegetni, a gyerekvállalás nem észjáték, hanem érzelmi alapokon nyugvó döntés. Vagyis hiába vagy ilyen nagyon okos, az érzelmek nem az a kategória, amit te az eszeddel felérhetsz.

Az ami nem megy nem kell erőltetni szösszeneted pedig igazán magával ragadó - ezek alapján te vagy az az ember, aki aztán egy fűszálat nem tesz kétszer keresztbe azért, hogy elérje a céljait az életben. Sajnállak, mert soha nem leszel igazán boldog, és elégedett, hiába hiszed, hogy most az vagy. Félre ne értsd, nem a gyerek miatt, hanem azért, mert nem létezik semmilyen célod, amiért küzdenél - hiszen ami nem megy... Pedig az az ember IGAZÁN boldog és elégedett, aki tudja, hogy iszonyatosan keményen is képes küzdeni, harcolni a céljaiért, aki tudja, hogy előtte nincs lehetetlen - és nem csak belenyugszik, hogy nem éri el, amit akar.

Majd akkor oszd az észt, ha egyszer az életedben volt olyan célod, amiért foggal-körömmel, vért izzadva küzdöttél, elestél ezerszer, de nem adtad fel, mert tudtad, hogy képes vagy rá. Amíg ilyen nincs, addig nem is éltél igazán.

Ha meg egyszer lesz ilyen, akkor talán megérted, hogy valaki miért küzd, és harcol, kockázatokat is vállalva valamiért, amit el akar érni- legyen ez gyerek, vagy legyen bármilyen más cél.

Na akkor tisztázzuk, mert tényleg nincs fogalmad az egészről. A mellrák azok esetében "esélyes" (de nem törvényszerű!!!) a lombik kezelés alatt, akiknél a családban előfordult már mellrák (anya, nagymama, testvér), mert az ő esetükben a kezelés valóban erősítheti a rákra való hajlamot. Mellesleg rögtön az első konzultáción kikérdeznek, hogy a családban előfordult-e már rák- vagy cukorbetegség.

Ez meg, hogy "ha rákosok lesztek, majd megnézhetitek magatokat", hát ne haragudj... tényleg nem értelek.

A lombikos voltam.

Te nem egészség mániás vagy csak tudatlan!

Hogy jön ide a kemo? Az unokahúgom 1 hónapja temettük el, mellrákos volt, 35 évesen halt meg, nem volt gyereke. Nekem 2 lombikos gyerekem van és nincs semmi bajom (45 éves vagyok)

Megint egy túlbuzgó laikus idejön okoskodni, még hogy rák a lombikprogramtól!?!!