Nagyon nagy baj ha úgy viszonyulok a babákhoz mint általában a férfiak?

Egyáltalán nem lett hosszú és jó volt minden sorod olvasni! Volt már, hogy ajánlották fogjam meg, szépen mosolyogva vissza szoktam utasítani. Szóval túl őszinte vagyok ahhoz, hogy bármire (vírusra) is fogjam, még ha az illem akár ezt is kívánná. Természetesen tudják, hogy milyen vagyok. Csak tényleg ellentmondásos, amit nem is tudok megérteni, hogy a volt szakmám szerint imádom a gyerekeket és értek is Hozzájuk, csak ehhez el kell érniük egy kort. Sőt az után sem "mászom Rájuk" általában megvárom, míg Ők közelednek... Szóval azt gondolná az ember, hogy egy óvónő na az aztán csak úgy forgatja a csecsemőket meg alig várja, hogy anya legyen...stb. Én meg itt vagyok tele félelmekkel. Dehát ez van.:)

Áh nem kell azt mondani se szerintem.:D Én sokszor kerülök olyan helyzetbe is, hogy mutatják a képeket pl.mikor valaki megszül és akkor mondod persze, hogy de szép vagy de aranyos, de közben tényleg próbálok arra koncentrálni, hogy meglássak valami tényleg szépet vagy aranyosat, ilyenkor pl.egy testrészre figyelek, hogy őszintén tudjak valami pozitívat mondani! Mert ugye ilyenkor azt KELL és ebben biztos vagyok bármennyire is az az ember vagyok aki mindig megmondja a frankót.:) Vagy ha semmi nem szép semmi nem aranyos, akkor hú milyen hosszú a haja vagy nagy a szeme vagy valami pozitív jellegű hozzászólást kell kinyögni mosolyogva. Amit meg kapásból gondolok, még ide sem írom le, annyira gáz szerintem még mindig, hogy nem tetszenek a babák és az egész korszak inkább félelmetes mint vágyott. De alig várom már, hogy megtapasztaljam ennek az ellenkezőjét, mert hiszek Nektek, hogy ez meg fog változni a sajátnál.:)