Ha terhesek lennétek 13 és 16 év között ti megtartanátok a babát?

Ha 15 évesen lenne saját házad, férjed minimum 1 év munkaviszonnyal, akkor megtarthatnád.

A gyerekvállalás nem abból áll, hogy majd a szüleid eltartanak. Hanem neked kell a gyermeket eltartani.

Dolgozni kell járni, mert puszira az állam sem ad semmilyen támogatást, ha nem volt munkaviszonyod. Bizony a gyerekeknek lehet ételérzékenysége, amikor is a tápszer rohadt drága, még dolgozó szülőknek is sokszor fejtörést okoz. Ha beteg a baba, gyógyszert kell venni, szintén nem két forint. És ezek még csak az anyagiak. Mit fogsz dolgozni? hogy fogod magad kiélni? Mert kisgyerek mellett nem könnyű eljárni ide oda... nem lehet mindig másra bízni... nem is másnak szüli az ember.

12 évesen én is keresztanyuka akartam lenni, (nyilván anya még nem), de nagyon imádtam a babákat. De egészen más rajongani értük, meg más gyermekére vigyázni, mint egy saját. Felnőtt fejjel is nagyon nehéz, főleg az eleje. Ha szerencsétlen az ember, akkor a baba nem alszik akár évekig kb 2-3 óra alvás jut. Megterhelő, tiniként pedig ezt nehezebben viseli az ember. Ennyi idősen amúgy sem a szexen és a babán kéne agyalni, hanem azon, hogy hova kellene menni továbbtanulni, mert, hogy ennyi idősen 99%-ban az ember még azt sem tudja. Akkor, hogyan is tudna egy babáról gondoskodni? Nem olyan rózsaszín a gyermeknevelés, mint amilyennek gyerekfejjel látja az ember. Szóval, ha te akarsz gyereket gyerekként, akkor sürgősen felejtsd el, illetve keress fel egy pszichológust, mert baj van odabent, ha te ezt komolyan gondolod.

Én 16 alatt biztos nem tartottam volna meg, de 16 felett már elgondolkodtam volna rajta, ha érettségi után születik biztos megtartottam volna.

De ez csak rám vonatkozik, mert tudom hogy a szüleim támogatták volna benne (beszélgettünk is 18 éves korom körül anyukámmal ilyenről).

Az hogy a párkapcsolat milyen mellé szerintem teljesen mindegy, aki 30 évesen szül de 1 év után otthagyja a kedves apuka annak a gyereke ugyanott van, mintha 17 évesen hagyta volna ott, a gyereknek ugyanúgy nem lesz apja.

Attól hogy lesz egy gyerek az élet megy tovább, volt olyan egyetemi évfolyamtársam aki gimi és az egyetem között szült. Nyilván nehezebb volt neki, de ugyanúgy lediplomázott mint bárki más, ugyanúgy dolgozik, 25,28,30 évesen ugyan ott tart mint bárki más, csak 7 évvel idősebb az első gyereke, mint az "átlag" embernek. De ehhez kell a szülők segítsége, annélkül nem megy.