Hogyan essek teherbe a férjem tudta nélkül?

Vedd rá valahogy, hogy óvszerrel védekezzetek (mittudomén, hogy mennyire szeretnéd érezni hogy "benned" menjen el, mert az milyen szexi vagy valami), és lyukaszd ki az összeset. Valami csak bejut akkor a cuccból.

Vagy eléállsz, hogy Józsi, vagy MOST felcsinálsz, vagy elválok, mert nekem nincs időm több "majd"-ra. Jobb későn, mint soha.

Jobb ötletem nincs.

#39 a spermabank nekem is eszembe jutott, de nem ismerem ezt a dolgot eléggé, hogyan működik. Mert ha ilyen egyszerű kiválasztani egy tetsző egyedet és megvenni a spermáját, akkor persze az általam felvetett probléma nem áll.

A férje meg bizony jól átbacta a kérdezőt, ezen nincs mit szépíteni.

Értem, hogy nagyon vágysz babára, de gondold már el, hogyan pecsételed meg annak a kisgyereknek az életét, aki eleve hazugságból fogan.

"Mama, én hogyan lettem?"

"Hát, elfogyott a türelmem, kicsikém, és jól átvágtam apukádat, ezért is nincs ma velünk."

Beszéljétek meg, kérdező, adj ultimátumot, hogy akkor mittudomén februártól babaprojekt és nem védekeztek. Ha ezt nem vállalja be, akkor viszontlátásra.

De ha te azt nem vállalod be, hogy leülsz és kőkeményen megbeszéled vele ezt, és képviseled a vágyaidat, akkor hogy vállalnál be gyereket? Ha pedig az nem érdekel, hogy ezután veled marad-e a férjed (mert egy ilyen húzás után a leggyerekszeretőbb férfi is rosszul lesz), akkor miért tőle akarsz?

Szia Kérdező!

Sajnálom a történetedet, de a gyerekedet még jobban! Hogy miért? Mert eleve buta döntéseket hoztál és mégbutábbakkal akarod azt orvosolni. És hogy ezt én honnan tudom ilyen ismeretlenül? Onnan hogy én vagyok az a gyerek akire annyira vágysz!

Én már felnőttem, de nagyon sokáig nem értettem, hogy miért nincs nekem apám. Engem miért nem lehet szeretni? Sokáig magamat hibáztattam, hogy én nem vagyok elégé szerethető. És persze anyám gondoskodása vígasztalt egy ideig... de csak addig pontig tudtam bele kapaszkodni, amíg rá nem jöttem, hogy igazából nem is én voltam neki fontos, hanem maga a "babázás" élménye. Az anyaságot mint egy szerep élte meg, hajtotta az ösztön, de ahogy cseperedtem és kinőttem a kisgyermek éveket, egyre önállóbb lettem, és elindultam a világba felfedezni magamnak... és akkor kezdődött a kapcsolatunk megromlása is.

Most elmondhatom, hogy évek óta nem láttam egyik szülőmet sem. Hiába vannak. De én levontam a tanulságot a szüleim hibájából, és addig kerestem a párom, amíg nem találtam egy olyan férfit aki szeretni is fogja a gyerekünket. Nem akarom, hogy a gyerekem egy tárgyá legyen redukálva amin kiélhetem az ösztöneim, mert hiába születik meg, ha nem vedzi körül igazi szeretett.

Nekem nagyon megkeserítette az életem ez a szomorú háttér, pszichológushoz is járnom kellett, hogy feloldjaim a szorongásaim és elfogadjam a helyzetem, és hogy megértsem: nem az én hibám!

Én a leendő gyerekednek is ezt üzenném, hogy legyen mibe kapaszkodnia: nem az ő hibája!

Ha ezeket amiket ide leírtál, megmondod neki, arra mit mond? Ha pl pontos időpontot kérsz, hogy mikor akar gyereket?

Szerintem amúgy nem akar, de kényelmes neki, hogy van felesége, ezért hiteget :(

Mondjuk a kérdezőt sem értem. Fontos neki a gyerek, akkor miért arra várt, hogy a férje jelöljön ki időpontot? Miért nem mondta ő, hogy "Figyu mán Bélám, én megértelek, de te meg azt értsd meg, hogy nekem ketyeg. Szóval várok rád 32 éves koromig, ha akkor is úgy érzed, hogy majd... akkor én keresek mást! Akkor még van időm váltani!"

És elgondolkodhat, hogy valójában mi is akar! Pláne veled, mert van ultimátum, hogy változás lesz így is úgy is.

Egyébként ez konkrétan szexuális erőszak, csak úgy mondom. Pont ugyanaz a kategória, mintha a hapsi az utolsó pillanatban lerántaná a gumit, mert ő gyereket akar csinálni neked az akaratod ellenére. Most őszintén, te vele maradnál ilyen esetben?

Ha nem juttok megegyezésre, akkor az egyetlen elfogadható megoldás a szakítás, aztán teherbe esni egy másik hapsitól vagy donorspermával, esetleg örökbefogadni.