Valóban igaz, hogy ha rástresszelsz a babatémára nem fog összejönni?

Persze, hogy sokaknak így is összejön, emiatt nem kell aggódnod. :)

Viszont felesleges túlzottan rástresszelni, csak a saját idegeid csinálod ki vele. Bár a leírásodból úgy tűnik, hogy nem viszed túlzásba a teherbeesésen való stresszelést csak a sztesszelésen való stresszelést. :D

Meg amúgy lehet itt ilyen történeket olvasni, hogy valaki éveket végigstresszelt, aztán feladta, ettől elmúlt a stressz és úgy már teherbe tudott esni.

Ez még szerintem belefér.

Én próbáltam magammal elhitetni, hogy nem görgölök rá, de a fenét nem, tudtam magamról, hogy túltolom, és már beképzeltem mindent, hogy tuti nincs peteérésem meg egyéb nőgyógyászati bajaim lehetnek. Elmentem nőgyógyászhoz meg endokrinológushoz, mindkettő azt mondta, minden rendben. Én pedig próbáltam elengedni a dolgot.(egy év után) Következő hónapban teherbe estem.

Saját tapasztalat: első gyerek rástresszelés nélkül második hónapra fogant, második gyerek a nagyon akarós rápörgéssel a 10.hónapra.

Szerintem ettől függetlenül a folyamat maga eléggé zárt rendszerű, nem nagyon lehet befolyásolni maximum hormonálisan. Gondolj bele, hány erőszakos együttlétből született már gyerek. Pedig ott aztán tuti nem akarták a nők a fogantatást.. :( Ha érzelmekkel befolyásolni lehetne az egészet, akkor elég sok probléma lenne ilyen téren úgy gondolom. Aztán lehet van kutatás, ami bebizonyítja, hogy az érzelmek befolyásolhatják - így az akarás is.