Hogy lehet nem rágörcsölni, rástresszelni a baba-témára, ha egyszer nem jön?
A teherbeesési problémákkal kapcsolatos minden kérdés alatt tuti megjelennek ezek a válaszok, meg a tapasztalatok, hogy 2 év után lett gyerek, miután már mindent feladtak, úgyhogy nem kell görcsölni...
De a valóágban hogy lehet ezt megvalósítani?
Az ember nyilván nem úgy indul neki, hogy bepánikol, ha 2 hónap után még nincs baba, de azért ahogy telnek múlnak a hónapok és körülötte mindenki sorra jelenti be, hogy terhes - pláne, ha tudja valaki, hogy ezeknek az embereknek könnyen ment a teherbeesés -, akkor nehéz nem rágörcsölni. Hogy miért nem jön már, ha elvileg minden rendben? Persze, egy idő után elmegy az ember orvoshoz, de a vizsgálatok sem pár nap alatt lesznek kész...
A lényeg: a gyakorlatban mégis hogy a francba működik ez az "elengedés", mikor az ember már nagyon régóta vágyik babára? Nehéz lenne azzal nyugtatnom magam, hogy nem kell stresszelni, majd jön, ha egyszer láthatóan nem jön, pedig minden hónapban minden ovukor együtt vagyunk.
Van mellette életem, dolgozok, építkezünk, vállalkozást szeretnénk, vannak kreatív hobbijaim, családi és baráti programok, szóval igyekszem lekötni magam, de idegileg már nagyon megvisel a dolog, sokat sírok.
Vagy ez az elengedés a valóságban csak akkor fog működni, ha már nem jön majd össze évekig és a totál depresszión átesve feladom?
Mérges vagyok azokra, akik nyomatják ezt a rágörcsölés témát.
2 évig próbálkoztunk, nyilván foglalkoztatott a téma, és kerestem a megoldást, de szerintem ép pszichével rendelkeztem eközben, és nem az elengedés volt a megoldás, hanem amikor végre rájött a doki, mi a baj, és kaptam rá gyógyszert.
A ne görcsölj rá! mondókat viszont elég görcsösen szerettem volna megütni egy idő után. :D
Igazából szerintem akik nagyon hangoztatják, hogy el kell engedni, azok nem próbálkoztak évekig.
Szerintem legyen egy egészséges készülődés, amikor számba veszed, hogy hol tart az életetek, kapcsolatotok, az anyagiakat... Aztán jöhet egy alap vizsgálat (vérkép+nőgyógyász). Aztán ha utána sokáig nem jön, akkor jön a kattogás, hogy miért nem sikerül. Akkor esetleg jöhetnek a komolyabb kivizsgálások, aztán meg a reménykedés, hogy megvan a probléma, és ezután talán mostmár jöhet majd.
Na, aki nem ment végig ezeken, az könnyen mondja, hogy el kell engedni. Akinek évek alatt sikerült, szerintem nem volt olyan nagy baja, viszont nem akart szembe nézni a problémával, és végre elmenni egy orvoshoz, pedig lehet, hogy még hamarabb jött volna a baba.
Ez olyan, mint a pártalálás. Arra is azt mondják, el kell engedni, nem kell vele foglalkozni, és amikor majd nem számítasz rá, betoppan az életedbe a szerelem. A szerencséseknek igen. Mások meg évekig vagy egész életükben várhatnak rá, és ennyi ideig lehetetlen lazán leszrni a témát, különösen, ha körülötted mindenkinek összejön.
Annyi a különbség, hogy babatémában hatékonyabban tudsz tenni az ügy érdekében, befolyásolni a dolgokat. Én ezt ajánlom. JÓ és ALAPOS kivizsgálás elsőként. Mert nem mindegy, hogy ki és hol mondja, hogy minden rendben... Ha egy Tüű doki kaliber, azt még csak-csak elhiszem. Másnak nem feltétlenül.
Én sosem görcsöltem rá, pedig nem jött össze hamar. Ugyanúgy éltük a szexuális életünket, mintha védekeztünk volna, nem néztem ovulációt, hőgörbét, nem csináltam teszteket idő előtt, igazából nem foglalkoztam vele különösebben. Akkor csináltam tesztet mikor már pár napja késett - első alkalom fél évvel a próbálkozás megkezdése után volt, akkor még negatív. Következő ciklusban lett pozitív. Ennyi.
Nyilván tudtam, hogyha sokáig nem jön össze, akkor elmegyek kivizsgálásra, de ettől sem paráztam, tudtam, hogy ha valami gond van, akkor azt kimutatja a vizsgálat, az orvos meg segít megoldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!