Minden esetben elmondanád az apának, hogy gyereked lesz tőle?

Ez egy baromi fontos szempont, kérdező! Nincs olyan, hogy "csak a te hibád", meg "nem terheled".

Hibáztatok, igen. De nem TE hibáztál, hanem TI. Ő is ott volt, és ő is megcsinálta a gyereket.

Hogy megtartod-e, az a te döntésed. Itt érdemes megfontolnod a jövőt, azon túl is, hogy nincs szíved rá. Mert ha az apától nem kérsz, nem fogadsz el segítséget, máshonnan lesz rá szükséged. A szüleid melletted állnának? Lenne, aki segít, legalább amíg otthon vagy? Most ez is fontos szempont.

De ha megtartod, felejtsd el, hogy hibáztatod magad. Neked sem jó, és a leendő gyereknek sem. Ne hibát láss benne életed végéig, mert akkor inkább vetesd el... még ha ez kegyetlenül hangzik is.

De apukának igenis mondd el! És ne úgy, hogy a te hibád és sajnálod és jajajj. Tényeket közölsz vele. Ha komolyan gondolod, hogy nem akarod, hogy jelen legyen, akkor ezt is közöld, hogy nem vársz tőle semmit, nem kell a nevét adja, stb. De NEM CSAK TE VAGY A HIBÁS. Ha ő így akarná beállítani, akkor se hagyd magad!

Nekem is az jutott eszembe, hogy elmondanám neki és hátha pozitívan fogadja.

Tulajdonképpen mondhatjuk itt, hogy miért nem védekeztél, stb... De az mostmár mindegy is.

Maximum nem akar ebben részt venni. De ha mégis és egyedülálló, akkor ki tudja... Tudom, ez olyan romantikus elképzelés, de végülis akár jól is alakulhat.

Becsüllek érte egyébként, hogy vállalod a babát!