Te elmondanád az ismerőseidnek, hogy beteg a gyereked, vagy tűrned a megjegyzéseket?
Elegem van az ismerőseim megjegyzèseiből, hogy rosszul nevelem a gyerekem, meg hogy a gyerek hisztis, mikor ő csak egy kicsit máshogy reagál dolgokra.
Viszont egy csomó idiótával vagyok körülvéve, nem akarom, hogy elterjedjen, hogy baj van, mert máshogy állnának hozzá.
Nyilván nem a barátaimra vonatkozik a kérdés, hanem távolabbi ismerősökre, szomszédra, boltosnénire, távoli rokonra, akikkel összefutunk.
Mi a helyes megoldás? Nem akarom, hogy a gyerekem azt hallja, hogy hisztis rossz gyerek, én meg nem akarom hallani, hogy meg kellene nevelnem és következetesebbnek lennem.
Viszont, ha elmondanám, kiközösítenék, sajnálkoznának stb(ahogy eddig a közeli normálisabb ismerősök tették). Később javulni fog a dolog közel normális szintre, addigra elvileg nem lesz feltűnő a dolog.
Ti mit tennétek?
Én általában mindenkit kijavítok, a gyermek érdekében, hogy ő is tanulja megvédeni magát, hogy nem rossz és nem neveletlen, hanem gyerek.
A betegségét biztos nem használnám ilyen játszmákra, ne ezt tanulja. Milyen lenne már majd ha osztály előtt akár de ezzel próbálná magát védeni, hogy bocsánat, beteg vagyok..
Az első válasz teljesen haszontalan, én is látom, hogy a többi kortársa egészen máshogy viselkedik, idiótának érezném magam, ha azzal takaróznék, hogy ez pusztán életkori sajátosság.
Azt szoktam mondani, hogy ő ilyen, hogy nem hisztizik, hanem neki ez rosszul esik és ezt nem tudja kezelni, hogy majd megtanulja.
Ezek alapján is látom, hogy hülyének néznek, nem még akkor, ha úgy csinálnék, mintha minden rendben lenne. Szerintem ez a hozzáállás a káros "á nincs is gond, minden gyerek ilyen"
Tagadni nem akarom, de reklámozni sem, viszont a más szabályok és elvárások miatt kapjuk mindketten a megszólást.
Milyen betegsége van?
Nem mondanám el. Megmondanám, hogy fogják be, semmi közük hozzá.
Attól függ milyen betegségről van szó.
Szerintem az sem egészéges ha a gyerek folyton azt hallja hogy rossz, de azt se hogy beteg.
Nem kell letagadni egyiket sem, de nem is kell túlhangsúlyozni. A mások bevonását a betegség határozza meg.
Attól függ, hogy mi baja.
Nem tudhatjuk?
Ne haragudj, de szerintem az első válaszoló abszolút nem mond hülyeséget. Az, hogy te azt várod, hogy azt mondjuk, sajnaltasd magad mindenkivel, még az ellentétes vélemény nem rossz.
Szerintem a boltos néninek meg a szomszédnak az ég világon semmi köze ahhoz, hogy a gyerkőcödnek baja van. Nekem a fiam pl dadog, és volt ismerős, aki megjegyezte, én meg megjegyeztem, hogy igen, de neki semmi köze hozzá.
Az a helyzet, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni. Mindid lesz, aki pálcát tör feletted. De ettől még nem kell a saját szülői képességeidben kételkedni, mert a 2 utcával arrébb lakó Jancsika anyukája csúnyán néz a gyerekedre. Nem látja az életeteket, nem ismeri a gondotokat, ez által nincs joga sem ítélkezni feletted. Ha meg mégis ezt teszi, akkor meg az nem a te szegénységi bizonyítványod.
Aki nem tudja kezelni a helyzetet a közvezlen környezetedben, azt meg kerüld el. A cél nem az, hogy mindenki előtt szuperanyu legyél szupergyerekkel, hanem hogy a felmerülő problémákat minél jobban meg tudd oldani. Ebben a károgók csak hátráltatnak. Semmihez semmi közük, mehetnek oda, ahova valók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!