Elegem van a gyerekeimből. Nem keresek itt választ, csak olyat, aki érzett hasonlót és elmondaná, mi segített neki?

Szegény gyerekeid mivel érdemelték ezt ki? Hagyd ott őket, hogy legyen esélyül normális, szerető anyát találni, és párodnak is normális társat. De ha ennyire nehezedre esik miért szültél többet is? Nem lett volna elég egy ártatlan életét tönkretenni?

Hidd el, normális anya nem gondolkodik ilyeneken. Keress egy pszichiátert mert beteg vagy. Igazságtalan az élet. Nővéremék kisfia meghalt, pedig mindennél jobban szerették és vágytak rá, te meg simán elhagynád őket...

Előfordul, hogy valaki így érez. Próbál meg kicsit változtatni, keresni valami hobbit, többet eljárni otthonról, valami programot keress ami fejben kikapcsol.

Ülj le a családdal és kérj tőlük segítséget. Lehet elég ha pár napra elmész otthonról valahova. Az sem mindegy, hogy mennyit segítenek neked otthon. Ha minden rádszakad, akkor könnyű kiégni.

Megértelek, ettől még nem vagy rossz ember, mert Te felismerted, hogy baj van és tanácsot kérsz. Nagymamám annak idején egy szó nélkül állt föl és hagyta ott anyukámat a dédimnél, majd anélkül, hogy kereste volna egyszer is, 2 évre eltűnt otthonról. Na ő sz.ranya volt.

Nekem az segített, hogy felismertem, hogy dobozban élek és kimozdultam belőle. Minden hétvégén 1 napot a nagyi vigyáz a gyerekre, mi a férjemmel elmegyünk randizni. Ezen kívül hármasban is megyünk valahova hetente legalább egyszer. Sportolni is elkezdtünk, van ahova hárman megyünk és felváltva vigyázunk a kicsire és van ahova csak én egyedül amíg az apja felügyeli. Csinaltam időt a hobbijaimnak - megintcsak apukát kértem meg arra, hogy vigyázzon a gyerekre amíg nekem van néhány óra énidőm.

Ezen kívül tényleg mindenhova megyünk a gyerekkel. Haverokhoz, cukraszdaba, nyaralni, síelni stb... Ha nem jönnénk-mennénk állandóan tuti megkattannék én is. Azt nem viselem el, hogy az életem a gyerek körüli cselédkedésre korlátozódjon..

Második válaszoló: kár volt koptatnod a klaviatúrát.

Férjed?

Gondolom nem kicsit ludas ebben.

Szia!

Nem vagy szaranya :-) (igazából nem is írtad le, hogy az anya vagy, vagy az apa) Szerintem mindenki érzi néha úgy, hogy elege van és inkább kihajítaná a gyerekét az ablakon, akkor is, ha jó körülmények között élnek amúgy, de persze nem vallják be, és a többség nem teszi meg szerencsére. Te se fogod, nyugi.

Van segítséged? Valahogy levegőhöz kéne jutnod. Ha csak heti egyszer vigyázna valaki a gyerekekre, már elég jó esélyed lenne kimászni a gödörből. Ha még pszichológushoz is el tudsz menni, az persze még jobb.

Azok amiket leírtál egyértelműen a depresszió jelei, amit kezelni kell. Mindenképp fordulj orvoshoz, ez nem játék, a gyerekeknek sem jó, ha ezt így folytatod, nyilván érzik ők is hogy te nem vagy jól.

Szóval orvos,+ a családtól segítséget kérni - párod, nagyszülők, barátok, stb.

Mindenkinek vannak napjai amikor így érez ahogy te, de az általad leírtak túlmennek egy normális szinten szerintem, szóval kérj segítséget! Férjed mit szól ehhez az egészhez??? Először vele kéne beszélned. Ha nem érdekli a gondod akkor állítsd ultimátum elé!