Akinek a párja korábban nem akart gyereket, végül hogy alakult?

Az én párom m~g azt sem merte kimondani, hogy fél. Én már egy olyan 2 éve kezdtem el neki mondogatni, hogy most már milyen jó lenne, valami kifogást mindig talált. Egyre rosszabbul viseltem. Főleg hogy a kapcsolat elején még ő mondogatta mikor a félretett pénzét számolgatta, hogy pelenkára, kiságyra... Akkor még én mondtam neki hogy szerintem korai. Most januárban "adta be a derekát" végre 😅 az volt a megoldás, hogy nem emlegettem. Lesz álltam a témáról és megjött a kedve. Így vissza gondolva szerintem azt érezte, hogy erőltettem a dolgot. Végül most várjuk a kis szerelem babánkat, Valentin napra vagyunk kiírva 🥰

Karácsonykor leszünk 4 éve együtt.

Én azt látom, hogy miko egy férfi sok éven keresztül mondogatja, hogy akar gyerekrt, de MAJD, az általában annyit jelent, hogy akár gyereket, csak nem a jelenlegi párjával.

Ilyenkor szokott az lenni, hogy a nő megunja, szakítanak. A férfi talál mást és fél év múlva már terhes az új nő.

Tipikus forgatókönyv.

MINDEN férfi ismerősöm esetében, aki így volt vele, hogy még nem akar, meg fél, meg kifogás kifogás hátán évekig úgy volt, hooooogy.... dobpergés: Jó 10 évnyi vegetálás után valamelyik fél megunta, szétmentek. Vagy a nő, hogy haladni akart, és rájött, hogy ebből semmi se lesz, vagy a férfi, mert be volt szarva, hogy mi van, ha a végén mégis lesz valami, és inkább elmenekült, mert ő aztán nem. És a férfi mindig rövidesen a talált magának egy másik nőt, akit egy, max két év után elvett és fel is csinált. Olyan is volt, aki olyat talált magának, akinek már eleve volt gyereke és még ő is csinált neki. Én olyat egyet se ismerek, aki valóban ne akart volna, egészen egyszerűen nem a megfelelő emberrel volt együtt, max. magának se vallotta be, csak sodródtak, majd lesz valami. Nem azt mondom, hogy az, akivel nem vállalt rossz volt, vagy selejtes, csak épp nem mozgatott meg benne annyira valamit, hogy vele akarjon, hiába jól "elvoltak" amúgy.

Nekem több nő ismerősöm is tátott szájjal nézi végig, hogy amit ő tíz évig nem bírt sehogy elérni, azt jött egy másik nő és egy-két év alatt elérte és nem is egyet, hanem kettőt, hármat vállaltak meg ilyenek.

A párom nen akart ahogy a kislányunk megszületett megváltozott akkor kérdezte mikor lesz még 1 most a második gyermekünket várom és akar 3 dikat is

😁

Itt konkrétan az a baj, hogy nem tudjátok őszintén megbeszélni. Az hogy MAJD, nem indok. Oké hogy vannak félelmei, mindenkinek vannak, de micsoda dolog hogy életem párjával nem tudom ezeket megbeszélni?

Számomra(!) egy ilyen kapcsolatnak nem lenne értelme, nincs bizalom, intimitás. Gyereket meg enélkül nem éri meg szerintem vállalni.

Ismerősi körben van egy sztori ahol a srác halasztotta, bár állítólag szeretett volna. A csaj viszont megkattant teljesen a gyereklázban, és ultimátumot adott a srácnak (akkor vagy 1 éve jártak): vagy gyerek, vagy szakítás. Együtt maradtak, és hopp, hamar össze is jött a gyerek.

Na utána, kész szappanopera lett az életük, olyanok mint a tinik, semmit nem gondolnak át.

A srác felmondott a jól kereső melóhelyén, visszaült az iskolapadba egy kemény posztgrad képzésre - és érzékeltette a nővel hogy ne akadályozza őt a kiteljesedésében - közben meg alkalmi munkákat vállal hogy valami minimális pénzt hozzon be. Nem tetszett a csajnak de belement, aztán mesélte mindenkinek hogy alig látják egymást, milyen rossz ez így.

Összeházasodtak, rengeteget költöttek az esküvőre, vettek egy lakást is jó drágán de fel kellene újítani, amire már alig van pénz.

Tehát pénzük is alig, apuka önmegvalósít, alig van otthon, akkor is fáradt, anyuka lassan ki lesz írva és egyre jobban belebetegszik a szituba. Csodás kilátások!

Ha bele kell az egyik félt erőltetni, vagy nem tudnak erről a felek nyíltan, őszintén beszélni, az már veszett fejsze nyele.