Mivel győznél meg egy nőt, hogy akarjon gyereket? Mi a jó benne?

Millió ok van, ami mindaddig közhely ameddig te magad nem tapasztaltam meg és mondod azt ó tényleg, ez vmi olyan plusz az életemben, amit más nem tud megadni.

De hidd el, meggyőzni ne kard magad. Majd ha te magad úgy érzed, hogy most már szeretnél majd akkor vállalj.

Egyke gyerek vagy? Párom ugyanez, de aki nem akar gyereket, azt sajnos nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, mert nincs az a pozitívum, ami elég lenne ahhoz, hogy átértékeld a dolgot, és el akard veszíteni egy gyerek miatt a szabadságod. Ehhez belül kell változtatni, nem a külső megerősítés a cél.

Igen, ha gyereked lesz, akkor minden körülötte fog forogni, és igen, a személyes szabadságodnak annyi.

Tudom, hogy nem ezt szeretnéd hallani, de ez az igazság. Viszont, ha lélekben felnősz a feladathoz, akkor rá fogsz jönni, hogy egy gyerek többet jelent a saját szabadságodnál, mert onnantól semmi mással nem akarsz majd foglalkozni. Néha-néha majd beüt az agyvérzés, de akkor leszel igazán felnőtt, ha a gyerekedet képes leszel önzetlenül a saját érdekeid fölé helyezni.

Fogd fel egy kihívásként, ha szereted a kihívásokat.

Egyébként én erről elbeszélgetnék egy pszichológussal, vagy kineziológussal.

28 évesen el sem tudtam képzelni, hogy gyerekem legyen. 2 év múlva mégis már szültem. Addigra valahogy minden helyre billent, már nem csak a függetlenségem számított, ott volt a férjem, a munkám, a hobbim (lovaglás), minden belefért és mégis maradt erőm. Akkor éreztem azt, hogy van erőm és idegem még valakire akkor is, ha egy ideig kevesebbet lehet kimozdulni. Akkor már nem aggasztott, hogy nem gondolhatok egyet péntek délután és ugorhatok el a csajokkal egy hétvégére valahova.

Amint ezt az érzést megéled, onnantól egy pillanatig nem fogod bánni a gyerekvállalást.

A lányunk már 3 éves, vele együtt járunk el lovagolni, lovazni, ő is csak erről beszél, én is, benne társat is kaptam, aki a férjem szemével mosolyog rám. Ezt csak akkor érted meg, ha megéled.

A saját más, és tényleg.

Én nem szeretem a gyerekeket, de lett, mert azért akartam, és a férjem is.

És el se tudnám képzelni hogy ne legyen a kis drágám..

A szabadság elvesztése rossz, de nem örökre szól.

Én fiatalon szültem, 40 éves koromra felnőtt lesz majdnem. Most 1 éves.

Itthonróé folytattam a munkám home officeban és a férjem is sokat segít, így nem vagyok lelakatolva.

Semmivel. Vagy akarsz vagy nem. Szerintem nincs köztes állapot, amíg győzködni kell addig nem akarsz. Ilyen egyszerű. Úgy pedig ne is vállalj.

Egyébként klassz hogy ennyi elképzelésed van, majd ha egyszer gyereked lesz akkor az ajtóból integethetsz is nekik, miközben elszállnak, mint egy füstbe ment terv..