Horrorszülés. Ti hogy dolgoztátok fel?

Nálam sok minden összejött. Eleve nem szállt le a hasam, mikor beindult a szülés, belázasodtam, befulladtam, a lányom a szülőcsatornában rekedt, mert fájásgyengeségem lett, az oxitocinra pedig immunis voltam, hiába adtak be jó pár adagnyit. Szegény babát úgy nyomták ki belőlem, aki szülés közben elkapott valamit, emiatt antibiotikumot kellett kapnia.

Engem ez az egész igazából másnap már nem is érdekelt. A lányom megszületett, innentől nem számított, hogyan, csak az, hogy minden oké legyen vele. Alig várom, hogy legyen kistesója. Az, hogy most ott fáj és rossz, csak egy rövid ideig tartó kellemetlenség.

Nem vagyok egy érzelmes típus, számomra elképzelhetetlen a depresszió, vagy az, hogy ennyit rugózzak valamin, de azt meg tudom érteni, ha másnak nem megy könnyen a felejtés. Szerintem keress fel másik szakembert, nézz utána neten, kiről mondanak jó tapasztalatokat, majd menj el hozzá. Esetleg nézz utána néhány könyvnek ebben a témában, hátha mások tapasztalata által könnyebben túljutsz rajta. Biztos vannak FB csoportok is, ahol tudnak segíteni.

Igen, nyilván én imádok így érezni meg így élni igen, igazatok van!

Teljesen direkt gondolok ilyeneket, kényszeríteni kell az agyam, hogy ilyeneket gondoljak..

Ja, nem!

Hagyjuk is, úgyse értitek.

8as voltam

"vagy az, hogy ennyit rugózzak valamin,"

Én se rugóztam volna, ha a horror szülésemnek nem lett volna az is a része, hogy a gyerekem tartós, egész életére kiható sérülést szerzett, és ezt ott a szülést követő hetekben még csak nem is tudtuk.

Bár éreztem, hogy nem oké, azon túl tudtam lendülni, hogy tokától bokáig szakadtam és minden lépésnél úgy éreztem, hogy kiesnek a szerveim alul. De a halálfélelem és rettegés miatt, hogy legközelebb is így alakul, évekig kistesóra gondolni se tudtam.

8-as.

Olvasd el 14. hozzászólást, most lehet hálás lett volna a császárért. Inkább arra gondolnál, hogy a gyerekkel semmi gond, minthogy picsogsz, mert nem kockáztattak az orvosok.