Hogy dolgoztátok fel a császármetszéssel végződő
szülésélményt?
Figyelt kérdés
Komplikáció miatt lett császár, nem tudom feldolgozni, hogy így alakult, az orvosok figyelmen kívül hagyták, hogy 3 napja erős, rendszeres fájásaim voltak, mire indították a szülést, a méhem elfáradt, a babára rá is tekeredett a köldökzsinór...trauma, az orvosok hozzáállása miatt is, hogy dolgoznátok Ti ezt fel?
én is császáros vagyok, most 1éve derült ki,hogy nem kellett volna (elég bonyolult nálam is a sztori). szóval csalódott vagyok én is, nem így szerettem volna, de alkalmazkodok a helyzethez :) majd a következőt megszülöm hüvelyi úton :)
2011. szept. 14. 23:52
Hasznos számodra ez a válasz?
2/18 anonim válasza:
Ez van. Annak örülj, hogy megvan a baba és egészséges.
Teljesen mindegy, hogy hogyan született
2011. szept. 14. 23:53
Hasznos számodra ez a válasz?
3/18 anonim válasza:
1 éve szültem, előtte is bent kellett feküdni, állandóan életveszéllyel ijesztgettek, utána is sok-sok hónapos felépülést jelentő, a mindennapi életben újra és újra emlékeztető "mellékhatása" volt/van a császárnak nálam.
Azt, hogy császárral szültem, nem élem meg kudarcként, örülök, hogy egészséges lett a babám a sok izgalom ellenére.
De minden másért, amit a kórházban és utána kellett átélnem borzalmasan dühös, csalódott vagyok és nagyon tanácstalan. Pedig szeretnék még gyermeket, de nem tudom, bele merjek-e vágni. Egy ilyen évet - aminek a leg örömtelibbnek kellett volna lennie - nem tudnék még egyszer végigcsinálni. Elveszítettem a bizalmamat... az orvosokban és talán kicsit a saját testemben is :(
2011. szept. 15. 06:49
Hasznos számodra ez a válasz?
4/18 anonim válasza:
Nem volt mit feldolgoznom, egyáltalán nem okozott traumát. Természetes úton szerettem volna szülni, de mivel szinte kezdettől fogva farfekvéses volt a babánk, ezért az orvos már a terhesség alatt kilátásba helyezte a császárt. A szülés beindulásakor is két esélyes volt még a dolog, aztán miután az órákon át tartó szinte összefüggő fájások ellenére sem tágultam egy ujjnyit se, a műtét mellett döntött az orvosom. Nem bántam, örültem, h láthatom a kisbabámat, teljesen mindegy, h milyen úton módon. Semmit sem vesz el az anyuka "érdemeiből", ha császármetszéssel születik a gyermeke. Ettől még én hordtam 9 hónapon át a szívem alatt, ugyanúgy vajúdtam vele, sőt, a műtét utáni felépülés még fájdalmasabb és hosszabb, mint a hüvelyi szülésnél.
2011. szept. 15. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
5/18 anonim válasza:
Könyörgöm örülj annak,hogy makk egészséges...miért csináljátok ezt 2011-ben.Annyi nő van aki ragaszkodik a hüvelyi szüléshez, beküldeném őket a Heim Pálba...nyugottan húzzatok le...engem ez akaszt ki és az otthonszülés stb. ami pont nem hiányzik Magyarországnak most jelen pillanatban...
2011. szept. 15. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
6/18 Tóth Bernadett2 válasza:
Semmilyen trauma nincs bennem. Szerintem a császár is ugyanolyan szülésnek számít mint a hüvelyi. A vágást a hasadon is fel kell tudni "dolgozni", hülyeség azt mondani hogy a császár olyan mint egy sétagalopp... Ez is fáj, és ilyenkor maradandó a nyom utána. Szóval ugyanúgy megszenvedtem a fiamért mint mindenki más! Egyébként ez eszembe sem jutott volna magamtól (hogy fel kéne bármit is dolgozni), de itt rengeteg ilyen kérdés van feltéve csak nem tudom mért...
2011. szept. 15. 10:25
Hasznos számodra ez a válasz?
7/18 anonim válasza:
Letojom, hogy császárral szültem, egyáltalán nem okozott traumát. A babámat vártam, tökmindegy, hogyan jött ki belőlem. A szülés nem kell egy életre meghatározó élmény legyen, csak egy köztes állomás a gyermektelenség és a gyermek között. Sajnálom, hogy ennyi bonyodalmad volt.
2011. szept. 15. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
8/18 anonim válasza:
Szia.En sem "trauma"-kent eltem meg,szerettem volna termeszetes uton szulni.Terhessegi diabeteszem volt 38+3ra inditottak mert rengeteg volt a magzatvizem aminek meg is lett az eredmenye mert miutan burkot repesztettek a viz elsodorta a koldokzsinort,igy az beszorult a szulocsatorna es a gyerek feje koze.Gondolhatod meg az NST monitort is elforditottak tolem hogy ne lassam hogy leesett a szivverese.Azonnal borotvaltak,morfiumot kaptam ferjem kikuldtek es 5 perc mulva felsirt a gyerek.Nem erzem magam kevesebbnek csak mert nem huvelyi szules volt.Megmentettek az eletet.Ha meg abban a korban elnenk amikor nincs csaszar hat had ne reszletezzem.
Sajnalom hogy neked ilyen rossz elmeny volt kivanom a kovetkezo jobb legyen.Probald meg elfelejteni az egeszet ,tudom konnyu mondani de nezz ra a tunderi gyermekedre es orulj hogy van neked.
2011. szept. 15. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
9/18 anonim válasza:
Én is azt gondolom, hogy az ember örüljön az egészséges babának, és ne azon keseregjen amin már úgysem tud változtatni.
2011. szept. 15. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
10/18 anonim válasza:
Én meg tudlak érteni,ha nehezen dolgozod fel. Én is igy voltam/vagyok vele. Ez egyén függő.. nekem is jobb lenne ha azt érezném amit mindenki más,hogy az a lényeg, hogy egészséges a baba és mindketten élünk. TUDOM, de nem birok tullépni rajta. Eszemmel tudom, hogy ez jo és örülök, hogy igy alakult és mindketten jol vagyunk, de a csalódottság és a rengeteg sirás az megvolt nagyon sokáig. Ma ha eszembe jut, hogy szeretnénk másik babát,akkor ez visszatart. Hogy mikor érzem majd másként azt nem tudom.
Akik azt mondják,hogy ne görcsöljön rajta az ember azoknak mondom ,hogy higylétek el hogy nem azért görcsölünk rajta,mert nekünk ez jo...ez ellen nagyon sokat szerintem nem lehet tenni... idővel elmulik. Remélem.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: