Hogy dolgoztátok fel a császármetszéssel végződő szülésélményt?
válasza:Nekem is hetekig bőghetnékem volt miatta, de próbáltam mindig arra gondolni, hogy a fiam érdeke azt kívánta, hogy császár legyen. nem így terveztem, gyönyörű, alternatív módokat előnyben részesítő kórházban szültem külföldön, a medencétől kezdve minden a rendelkezésemre állt volna ingyen és bérmentve és erre császár lett a vége.
A lényeg, hogy a fiam teljesen egészséges és nem lett baja amiatt, hogy tovább próbálkozzak a természetes módon csak azért, hogy ne császár legyen. Te is a pozitív oldalára gondolj, hogy mi lehetett volna és mi lett így.
Ma vagyok 38 hetes, újra megpróbálom a természetes úton, remélem most sikerül!
válasza:A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 08:32
Mint ha csak én írtam volna. Az én fiam is végig faros volt, a szülés napjára ezt tetőzte lábtartással, a doki a sarkát fogdosta. Végig kilátásban volt a császár, így volt időm felkészülni rá. Sőt, én csak arra készültem. Ezért nem is jártam szülésfelkészítőre, meg semmi ilyesmire. Nekem nagyobb "trauma" lett volna, ha végül azt mondják, hogy akkor szüljünk... Így tudtam, mi vár rám, felkészültem a legrosszabbra, az iszonyú fájdalomra, ami végül nem is volt olyan iszonyú. Nem programozott volt, nem is volt fogadott orvosom, mégis a kiírt napon, mikor bent feküdtem a szülőszobán, rajtam a CTG-vel, már azt vártam, hogy mikor mondják: MŰTŐ. A szülés beindult, tágulás semmi, a fiam tachicard lett 2szer, bekakilt a vízbe, farfekvés-lábtartás... A műtőben feküdve már csak azt vártam, hogy mikor láthatom már végre a fiamat. Onnantól, mikor mellettem volt a Drágám, semmi fájdalmat nem éreztem. A következő babámat is császárral szeretném világra hozni.
válasza:Én is megértelek. 10,5 hónapja szültem. Csak természetes szülésre készültem, semmit nem olvastam, néztem, hallgattam, meg ami a császárral kapcsolatos, nem is akartam gondolni rá, olyan tökéletes várandósságom volt. Hiba volt, talán akkor nem ért volna ekkora meglepetés, és nem tört volna rám a félelem és a miért pont én érzés, amikor kimondták 10 óra vajjúdás, 8 ujjnyira nyitott méhszáj után, hogy műtő... Hónapokba telt mire elfogadtam, hogy így volt a legjobb mindkettőnk érdekében, az eszemmel végig tudtam a lelkemnek idő kellett. Úgy éreztem sokáig, hogy elvették az én nagy napomat, mire rájöttem, hogy ez a mi nagy napunk, a mi hármunké, és mindannyian jól vagyunk, baba, apa, anya, ennél nincs fontosabb. Szeretném a következőt hüvelyi úton szülni, de a doki nem igazán biztatott, ha kicsinek úgy lesz jó, akkor legyen csak császár. Amikor születésnél, terhesség alatt sérült gyereket látok, mindig elszégyellem magam, hogy keseregtem, mikor itt van a tökéletes, makk egészséges, még mindig szinte csak anyatejet evő gyerekem.
Remélem hamarosan te is találsz valami olyan dolgot, ami segít túljutni az élményen.Szerintem kicsit mindig ott fog lapulni a lelkünk mélyén, köszönve talán a túlzott természetes szülés és szoptatás hangoztató médiáknak, de ne törődj vele. Szerintem nagyobb kín a császárból felépülni, mint egy sima szülésből.
Nézz rá a Csöppedre és gondolj arra, hogy neki te vagy az ANYA, már nem számít!
válasza:06,49-es!!
szívemből szóltál! annyira jól megfogalmaztad hogy akár én is írhattam volna!! milyen igazad van! Nekünk az életünket jelentette a 32.héten :(
Szóval kedves kérdező, én nem értem azért a kérdést. mert akkor most az "fáj" hogy napokig hagytak szenvedni és nem tettek semmit? vagy az hogy császár lett?
válasza:Azoknak akik nem a kérdésre válaszoltak:
nem az trauma, hogy császár lett. Az, ahogy bántak velünk, és amit tapasztaltam az orvosok részéről. A gyerekorvos sem értette, miért toltak a műtőbe (unták az orvosok a "banánt").
Annak, aki azt írta inkább császár: SOHA! Az első baba simán született, soha többet császár, hacsak nem életmentő! Tudom miről beszélek!
Azoknak akik viszont átestek ezen vagy hasonló a történetük:
igen, hálás vagyok Istennek, hogy egészségesek vagyunk, ez van előttem. Az a nagyobb baj (a következményeken kívül- nem tudom emelni a nagyot, nehéz a felépülés stb.), hogy itt nálunk csak 1 kórház van, de itt újra nem fogok szülni az biztos. Nem vagyok csökönyös, makacs, erőszakos anyuka, egyáltalán erről nincs szó. Nem is azért szerettem volna hüvelyi úton szülni, mert én aztán mindent kibírok. Nem akarták hagyni egyáltalán, hogy megpróbáljuk, lustaságból és kényelemből (nem a baba érdekében!! ezt meg is mondták az orvosok), már tolni akartak a műtőbe. És most senki nem érti, miért lett császár?! A zárójelentésen hamis adatok vannak, egyetlen orvos vizsgált, aki előző nap belehazudott a képembe, hogy a fájásaim ellenére "hátrébb sorolnak", mondván nincs hely a szülőszobán... 1 anyuka vajúdott egész nap... Fogadott orvos volt...
Ezekkel mit kezdjek? Az egy dolog, hogy él a gyermekünk, hatalmas öröm, de a sok hazugság, hamis indok, megmásított zárójelentés, a lelki "terror", ezzel mit kezdjek?
Úgy kellett kierőszakolnom, hogy had álljak fel másnap, hogy mehessek szoptatni, nem akarták hagyni, holott lejárt a kijelölt idő. Ha nem kelek fel akkor, és nem megyek a babáért, valószínű nem lenne tejem sem, nem kerültem volna át rooming in-be a babával és nem jöhettünk volna haza már.
Ez lenne a problémám, nem az "egom", hogy nem tudtam a második babát hüvelyi úton szülni (ez is bánt, de kevésbé, mint amit leírtam).
válasza:06:49 vagyok. Maximálisan megértelek.
Nekem is össze-vissza mondták terhesen, hogy milyen veszélyben vagyunk, aztán kicsit hazaküldtek, mégsem vagyunk olyan rosszul, aztán mégis programozott lett (ekkor azt hittem végre happy end), aztán meg a szövődmények miatt (amik egyszerűen elkerülhetőek lettek volna), az intenzívre kerültem vissza.
Legjobban az fáj, hogy a babámmal kihagytam ezért egy elég fontos időszakot, na meg amin lelkileg átmentem az állandó, napi szintű paráztatás miatt, hogy mikor és milyen könnyen meghalhatok... Ja a zárójelentésem szerint meg a terhességem (idézem) "eseménytelen" volt.
És most itt vagyok egy évvel később, remélem, nemsokára gyógyultnak nyilvánítanak és nem tudom, hová fordulhatnék. Légüres tér... Ki az a szakember, akiben megbízhatok (a pénzemért akár...), aki válaszokat adna, azon kívül is, hogy "előfordul", meg hogy "tudtam, hogy maga nem lesz egy könnyű eset"? Mert le szeretném zárni és nem szeretném, ha még egyszer csak úgy "előfordulna". És már a saját bőgésemből, ami leginkább tehetetlen düh, is nagyon elegem van... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!