Horrorszülés. Ti hogy dolgoztátok fel?

Nekem is szar volt, de miután hazajöttünk a kórházból, inkább örömömben pityeregtem, hogy vége. Viszont legközelebb lesznek nehézségeim megbízni az orvosban (bármelyikben).

Szerintem ha kisírod Magad és telik az idő, jobb lesz. A hangulatod amúgy jó lenne? Van segítséged?

Másik anyukák, sorstársak nem segíthetnek? Férj, barát, akinek kibeszélheted? Szerintem is kipróbálhatsz másik pszichológust is.

Én magán szülész-nőgyógyászhoz jártam (illetve járok), ha ilyen gondom lenne, szerintem vele beszélném meg. Ha esetleg neked is hasonló jó orvosod van, akkor beszélj vele. Nekem is voltak bizonyos részletek, amik az ő objektív, szakmai tapasztalatai alapján tisztázódtak a lelkemben.

A második szülés segített át 3,5 évvel később.

Nyilván nem ajánlom, mert lutri és jobb lett volna előbb.

Én még mindig álmodom róla és sikítva ébredek. Pénteken lesz 7 hónapja. Nappal már nem sokszor jut eszembe.

Én tuti nem szülök többet. (Mondjuk eredetileg is egyet akartunk, de így már tuti nem gondolom meg magam).

Nekem császárom volt amit én nem akartam, de muszáj volt orvosilag. 3 napig sírtam a kórházban, aztán itthon is. Ez volt kb az egyetlen dolog amit nem akartam és persze hogy belekerültem abba a százalékba akinél muszáj volt...

5 hónapos a pici, egyre jobb, ahogy kezd a baba nőni és minden nap újabb "produkciókkal" előállni, egyre jobban halványul.

De ha eszembe jut még mindig rosszul érzem magam miatta ... Egy életre elvette tőlem a szülés lehetőségét, mert én soha az életben még egy császárt be nem vállalok egy újabb terhességgel pedig van rá esély kb 70%, de én kizárt hogy akár 0.1% esélyt is adjak rá akár... De ilyenkor ha eszembe jut inkább szívem szerint levetném magam a Szabadság hídról.. Úgyhogy inkább nem gondolok rá..