Ahogy közeledik, egyre jobban félek a szüléstől. Csak én vagyok ilyen nyámnyila, vagy van ezzel más is így?

szia,

szerintem nálam gyávább ember nem létezik a földön. vérvételre is diszkísérettel kell mennem és mindenkit magam elé engedek.:-), nekem minden nagyon fáj.mikor pozitiv lett a tesztem, első gondolatom az volt, hogy én bele fogok halni a szülésbe, néztem a realitin szüléseket, ott is mindenki sikitozott, pedig 4.5. gyerekeiket szülték. Aztán ahogy telt az idő beláttam, hogy tetszik vagy nem, szülni fogok és azzal vigasztaltam magam, hogy évezredek óta szülnek a nők és nem nagyon halnak bele,én is túl fogom élni és van fájdalomcsillapitás is, na meg a körülmények sem olyan nomádok, mint pl ezer éve. hősnek éreztem magam a szülésem után, gyorsan ment, nem fájt, egy csoda volt. 7 év után ismét pozitiv teszt, ismét para a fájdalomtól. aztán belátás, hogy most sincs menekvés és elfogadás. másodszor is hősnek éreztem magam.

a lényeg hogy ne félj a fájdalomtól, mert a félelem hatására a tested tiltakozni fog.

Én a 36. hétben vagyok, de mivel nagy a babám, így a dokim és a szülésznőm már azt sem bánná, ha a héten szülnék... Eddig egyáltalán nem jutott eszembe félni tőle, sőt, nagyon-nagyon pozitív izgalommal várom az egészet. Ha eszembe jut, akkor úgy gondolok rá, hogy tök jó lesz, jó lenne már menni és átélni. Most még azt mondom, hogy ki sem szeretném hagyni, hanem érezni akarom és tapasztalni, hogy milyen is az. Ennek ellenére tegnap egy erősebb jóslófájás után fél percre kétségbeestem és felkiáltottam a férjemnek, hogy "Úristen! Szülni fogok és az nagyon fájni fog!" Ő mosolygott rajta egyet, azt mondta, hogy ezt rajtam kívül mindenki tudta eddig is, majd ahogy jött a kétségbeesésem, úgy el is múlt és ismét pozitívan gondoltam rá.

A szülésznőm azt mondta, hogy maradjon is ez meg bennem, nem szabad pánikolni, nem szabad arra gondolni, hogy bármi bajunk lesz, álljak úgy hozzá, hogy bemegyek, hipp-hopp letudom az egészet, három-négy óra alatt megszülünk és kész. Még azt is hozzátette, hogy próbáljam meg ne elhagyni magam és ne kétségbeesni, mert akkor annál rosszabb lesz, mert minél inkább a saját sebeim nyalogatásával leszek elfoglalva, annál kevesebb erőm lesz magára a vajúdásra és a tolásra koncentrálni és ezzel elnyújthatom az egészet. Hát, most így nagyon egyszerűnek tűnik, aztán majd meglátjuk, hogy akkor mennyire leszek bátor és eltökélt! :-)

Gondoj arra, hogy már mennyien szülek előtted, erősek és nyámnyilák is. És mindenki kibírta:-) Sokaknak fájt, sokan szenvedtek, de kibírták! TE is ki fogod.-)

Ne a fájdalomra gondolj, hanem arra, hogy akarod ezt a kicsit, és milyen boldog leszel, hogy megláthatod-)

Nekem amúgy nem fájt. Feszülést éreztem, meg a tolófájásokat, de nem mondhatnám, hogy fájt. Csak úgy "ki akart jönni" érzés volt.-)

Látod, szülés után így elfelejti az ember:-))

Szia!

Én vagyok egyedűl aki nem félt a szüléstől?? Izgultam, mert nem tudtam milyen lesz. Nekem végig minden simán ment, semmi panaszom nem volt. Befektettek, mert nem jött időre. 5 napot késett, de az utolsó napok nagyon lassan teltek. Mindenki megszült már körülöttem, lecserélődött a csapat. Alig vártam, hogy kibújjon.. szerintem agyban kell eldönteni, hogy nem lesz semmi gond, nem félek, minden rendben lesz. Tudom, hogy fájni fog, de mindenki kibírta eddig, ennyit megérdemel a kis picúr. Nem kértem fájdalomcsill sem. Neki sokkal jobban fáj, jobban szenved mint én. Nekem az utolsó egy óra fájt nagyon a burokrepesztés után. De bármikor újrakezdeném, akkora élmény volt mikor utánna a hasadra teszik, annál nincs jobb. Kitartás, nemsokára a kezedben tarthatod! Akkor minden fájdalom megszünik majd.Meglátod!!

Boldog babavárást, könnyű szülést!

7 hetes anyuka

Szia!

Január végén született a kislányom, első baba. Február végére voltam kiírva, de három és fél héttel előbb jött, így igazából időm sem volt félni, de a terhességem alatt is ezt kérdezgette mindenki, hogy "nem félsz?" Hát, ha bement, ki is jön :-) és tényleg nem féltem, amikor pedig elkezdődött - elfolyt a magzatvíz - igazából már tényleg nem gondolkoztam azon, hogy félnem kellene, semmi rémisztő dolog nem jutott eszembe, csak mentek a dolgok, ahogy kell, és végül nagyon szép élményként maradt meg bennem az egész, már amikor a doki stoppolt össze :-) is azt mondtam, hogy még kettőt simán bevállalok.

Lényeg: ne stresszelj, mert szerintem az nehezíti meg igazán az egész folyamatot, csak hagyd majd, hogy történjen minden a maga módján, és nem lesz semmi gond!!!

Szia! És sziasztok, aki még olvassa!

Azt hiszem, körültekintő válaszokat kaptál a kérdéseidre. Egy biztos, láthatod, nem vagy egyedül a félelmeiddel. Mindenki másképpen éli meg mind a fájdalmat, minde a szülést, mind pedig azt az időt, ameddig eljut odáig. Nekem is voltak félelmeim, bár leginkább a kiszolgáltatottságra és az intimitásra vonatkozóan. De erre azt mondták, amikor már sokadjára fognak vizsgálni, elmúlik. Jó. A fájdalmak elviselésére én kérni fogok EDA-t. Miért szenvedjek, ha szülhetek mosolyogva is, fájdalmak nélkül? Nem leszek kevesebb, vagy rosszabb anya, amiért fájdalom nélkül szeretnék szülni. Választottam szülésznőt is, orvost is, így egyre nyugodtabb vagyok. Bízok bennük, és magamban és persze az EDA-ban. :) Amikor eszembe jutna félni, akkor arra szoktam gondolni, hogy ha már bemegyünk, már csak egy "pár" óra és anya leszek. Megölelhetem az én kis drágámat. A fájások pedig mindig közelebb hozzák majd ezt a pillanatot. A fájdalom elmúlik, előttünk sokan túlélték már, és csak a te kis manód marad. Keress egy olyan szüléstörténetet a neten, amiből erőt tudsz meríteni, ragaszd ki vhova, ahol mindig látod. És ahányszor eszedbe jutnak a félelmeid, olvasd el, vagy idézd fel magadban. Nekem ez is sokat segített. keress egy olan zenét, ami megynugtat, és magaddal viheted a szülőszobára. Ilyen dolgok segíthetnek a félelmeid legyőzésében. A pozitív gondolkodás nagyban befolyásolja a jövő történéseit. Hidd el, minél jobban félsz, és ellenállsz a fájdalomnak, annál tovább fog tartani. Ha csak nem történik vmi csoda. :)

Meg olvass sokat az EDA-ról a neten, abból is sokat lehet tanulni, és még mindig választhatod azt is.

Üdv., 37 hetes kismama.