Mit tehetek, ha én el szeretném kerülni a magyar rendszer kínzásokkal, megalázásokkal teli szülészeteit?

Nem kérek beöntést (van már helyette kúp is), sem azt hogy egy életlen pengéjű borotvával kaszabolják a max. 1-2 napos borostámat. Szeretném ha empatikus, segítő szándékú orvosok, és személyzet venne körül, akik feleslegesen nem zavarnak a vajúdás alatt, de amennyire kell támogatnak lelkileg. Sem oxitocint, sem kézzel tágítást nem akarok. Úgy szeretném végigcsinálni ezt a férjemmel együtt, ahogy a természet megalkotta a folyamatot, olyan testhelyzetben ahogy kényelmesebb, nem pedig időre szülni, mert az orvos sietne. Nem akarok hasbakönyöklést, meg automatikus gátmetszést, csak mert az a szokás nálunk, nem akarom hogy utánna érzéstelenítő nélkül tűvel vájkáljanak a legérzékenyebb testrészem nyílt sebében. Nem akarom, hogy ébren tépjedjék ki belőlem a méhlepényt. Nem akarom, hogy úgy bánjanak velem akár egy vágóhídi állattal, és úgy beszéljenek velem mint egy utolsó senkivel, miközben életem legfontosabb eseménye zajlik. Nem akarom, hogy egy életunt, pökhendi orvos miatt bármi baja essen a babámnak szülés közben. A szülés utáni napokat nem szeretném vadidegen nők között, megkeseredett bunkó ápolónőkkel, magányosan, testileg, lelkileg megtörve, a párom, családom, és a kisbabám nélkül tölteni. Saját szobát szeretnék, ahol a párom is bennt töltheti a napokat-éjszakákat, ismerkedhetünk a babánkkal, és érezhetjük azt a csodát, hogy család lettünk. Nem szeretnék úgy járni mint sok ismerősöm, akiknek traumaként maradt meg a leírt módon zajló szülés, és ez rányomta a bélyegét a babájukkal, párjukkal való kapcsolatukra is. Illetve azt sem szeretném, ha emiatt nem mernék második terhességet vállalni, hiszen eredetileg két gyereket szerettünk volna. A magánkórházak számomra ideálisak lennének, de sajnos Sopronban élünk, és nehéz lesz megoldani a gyakori Pestre feljárást, illetve abban sem lehetünk biztosak, hogy a baba a kiírt időben érkezik, és mi időben ott tudunk lenni. Ezt hogyan lehetne megoldani? Ausztria is szóba jött, de mivel nem kinnt dolgozom, nem hiszem hogy meg lehetne oldani jogilag. Jelenleg még nem vagyok várandós, de sokat beszélünk erről a párommal, hogy milyen megoldás lenne megfelelő. Ő is hasonlóképpen gondolja, hogy inkább a zsebünkbe nyúlunk, de nem szeretné ha ilyesmit élnék át. Sajnos már neki is megvan a tapasztalata a kórházi bánásmódról, az édesapja kapcsán.