Szülésre való felkészülés?

Szia 8-as válaszoló vagyok.

Az eleg sok az a 100 km. Nekem az 1 szülésen mindennel együtt fájásokkal kitolassal varrással együtt 5 óra volt.

Na most ez hogy mikor indulj függ hogy milyen vagy. Gondolok itt arra milyen szülések voltak a csaladban. Nálunk pl ilyen villám szülések voltak.

Mivel messze laksz érdemes lesz akkor indulnod mikor pontos 5 percenként jön és kb. 1 percig tart. Ami azt jelenti hogy kajak nem tudsz másra figyelni sem menni sem beszélni sem semmit csak arra figyelni hgy huu baxus mikor lesz már vége. Ha ez megvan az az igazi vajúdás kezdete ami egyre rövidebb lesz es sűrűbb.

Én 2. szülésemnél tudtam aznap hogy megfogok szülni. Ne kérdezd honnan egyszerűen tudtam. Persze a férjem kiróhögött mert szerinte én hetente eljátszottam azt hogy ma megszülök. Majd akkor esett le neki a tantusz mikor 3 perces fájásaim voltak itthon és majdnem eltörtem a kezét. Mi 8 kmre lakunk a kórháztól a mentőbe még 3 percesek voltak mire bevittek és beért a dokim 1 percesek voltak éa már érezte a fejét a fiamnak.

Igy számolj ezzel valahogy.

Egyébként engem büszkeséggel tölt el akármennyire is fájt (mert nagyon ,nagyon fáj) hohy semmilyen fájdalomcsillapitást nem kértem illetve másodjára már időm se lett volna.

Annyira kimerültem a fiamnál, mert ugye itthon meg a lánnyal kellett nagyrészbe foglalkozni meg a kicsi kutyánkkal hogy minden erőm elment és szó szerit 20 percig remegtem. Sosem fogom elfelejteni.

Na szóval ha 5 percesek és semmi nem enyhiti a fájdalmat akkor vajúdsz! (se a mozgás , sea fürdő se semmi)

Ez a tuti amiből tudod mikor indulj!

Ja és mérjen a férjed vagy valaki. Ha magadba leszel akkor próbálj meg te. Pár másodperc lesz rászámolva ha magadnak tudod mérni majd.

Én rettegtem a szüléstől, végig császárt akartam, de nem úgy alakult, sima szülés volt. Onnantól számítva, hogy elfolyt a magzatvíz 7,5 óra múlva megszületett a kislányom.

Életem legintenzívebb és legszebb élménye volt, szóval nekem abszolút pozitív, bármikor szülnék újra. :)

Nekem olyan 1,5-2 óra volt nehéz a fájásokkal, nagyon görcsölt a derekam, úgy éreztem. A kitolási szakasz egyáltalán nem fájt, 4 nyomásra meglett a kislányom, fantasztikus érzés volt, amikor kibújt.

Szóval én pozitív példa vagyok, és szeretem elmesélni, csak azért mert mindenki általában a horrorsztorikat mondja csak.

Tanácsom, hogy beszéld meg a babáddal a dolgokat és nekem sokat segített a vonzás törvénye, pozitív gondolkodás. El kell dönteni fejben, hogy egy szép és könnyű szülésed lesz! :)

Másrészt, amikor már ott vagy és zajlanak a dolgok, minden olyan természetes, tombol az adrenalin benned, sokkal többre vagy képes, mint ahogy ezt most otthon a szobában elképzeled. Ennek tényleg van értelme, egy csodálatos célja, minden fájás közelebb visz a babáddal való találkozáshoz! ;)

Én az elsőnél nem féltem, sokat beszéltem a babához, szuggeráltsm magunkat hogy ügyesek leszünk, én szépen fogok tágulni stbstb. Azok is voltunk,de az a fájdalom... Volt egy pillanat közben, amivel gondolom nem vagyok egyedül, arra gondoltam konkrétan, hogy én, ezt, mégegyszer nem csinálom végig. :-). Aztán pár hét után már úgy voltam vele,hogy dehogynem. :-) mondjuk az erős fájások előnye jó esetben, hogy gyorsan is halad, nekem az elejétől kemény volt de 5 óra alatt meglett.

Ja meg a légzőtechnika, persze,két fájás alatt csináltam aztán már a túlélésre játszottam. :-)

Viszont ami segített az a nagy labdán ülés.

A második baba császár lett, most dolgozunk a 3.-on és természetes úton szeretném, de tudom,hogy jobban fogok félni tőle ha oda jutok... De mégis minden fájdalmával jobb élmény mint a császár volt.