Másban is félelmet kelt a lábtartó szülés közben, vagy csak én vagyok ilyen parás? Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam, hogy odakötnek.

Félreértés ne essék, engem aztán nem érdekel, hányan néznek és hol, mert nem ez zavar. Persze, hogy odanéznek, mivel tényleg nem a fülemen bújik ki. :) Nem a terpesztés zavar, hanem maga a kényelmetlen póz, mert így inkább a popsimra nyomok, semmint a hüvelyemre, mert valahogy ellazul az egész cucc odalent. Ha nem kéne feltennem, hanem az ágyon terpeszthetnék, úgy érzem, hatékonyabb és könnyebb lenne.

Az a baj, helyesebben az a helyzet, hogy tegnap voltam NST-n, és éppen egy kismama szült a mellettem lévő szobában. Feltették a lábait, aztán nyomott egyet, és kérdezte is, hogy muszáj-e így, mert őt nagyon zavarja, nem tud nyomni. Mire az volt a válasz, hogy itt most nem az érdekes, őt mi zavarja, hanem a baba érdeke a fontos. De mi köze a baba érdekének a lábtartóhoz? Anélkül is kibújik. Legalább tudom, hogy nem csak engem hátráltat az a vasdarab. Jó, gátvarráshoz legyen ott, hogy a dokinak könnyebb dolga legyen, de amúgy?