Mi a szülés lefolyása?

A szülés három szakaszból áll. Az elsőben a méhnyak elsimul és tágul, a másodikban a magzat megszületik (a két elsőt nevezik munkaszakasznak), a harmadikban kiürül a méhlepény (lepényi szak). Az első szakot a méhösszehúzódások megjelenése jellemzi. Ezek fájdalmasak, az akarattól függetlenek, időszakosak és szabályos ritmust követnek; előbb 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben (a végén 1-3 percenként) jelentkeznek, tartamuk mindinkább hosszabbodik (eleinte 15-20 másodperc, a tágulás végén 30-45 másodperc), egyre erőteljesebbek és fájdalmasabbak. Az összehúzódási szünetek fájdalommentesek, ez lehetővé teszi a méhnyak elsimulását és tágulását.

fejvíz (a magzatburok alsó részében elhelyezkedő magzatvíz) a méhösszehúzódások hatására gyűlik össze. A burokrepedés bekövetkezhet spontán v. burokrepesztéssel. Az összehúzódás lefelé toló hatást fejt ki a magzatra, amely áthalad a medencén (medenceöböl). Az elölfekvő rész (a magzat azon pólusa, amely elsőnek jut le a kismedencébe), áthalad a medence felső bemenetén (behatol), forgás közben lefelé halad és kiszabadul (áthalad az alsó kismeneten). E három jelenség a magzat valamennyi testrészére (fej, váll, ülep) kiterjed. Ez a szak 8-10 órát tart a primiparáknál (első ízben szülő nők) és 2-6 órát a multiparáknál (ismételten szülők). A második szakasz a magzat kitolási szaka. A tágulás teljessé válásakor kezdődik: a nő ekkor tolási kényszert érez, ezzel a méh akaratlan összehúzódásaihoz hozzáadja a hasizmok és a rekeszizom akaratlagos kontrakcióit. Az elülfekvő rész megjelenik a szeméremrésben, amely egyre inkább kitágul, és végül eléri a magzat elölfekvő része kerületének méreteit. Miután az elölfekvő rész áthaladt a szeméremrésen, a gát hátrafelé irányuló összehúzódás teljesen kigördíti az elölfekvö részt.

A kitolási szak általában 10-20 percig tart. Megrövidíthető gyengéd, hasra gyakorolt nyomással (kéznek a méhfenékre gyakorolt egyenes hatásával), episiotomiával (a gát minimális metszése), a szülő nő testhelyzetének változtatásával (álló, guggoló vagy térdelő testhelyzetbe, azaz függőlegesbe) vagy egy szülészeti fogó behelyezésével. A magzat elölfekvő része lehet a fej: ez a fejfekvés (a leggyakoribb). Fejvégű fekvés esetében, ha a fej flexióban (behajlítva) van, koponyatartásról beszélünk: ez a fekvés a legjobb és a leggyakoribb. Ha a fej deflexióban (elhajlásban) foglal helyet, arctartásról beszélünk: ez ritkább és kevésbé kedvező.

A magzat medencevégű fekvése esetén fartartásról szólunk: ez elsősorban primiparáknál figyelhető meg, és gyakran a méh formai rendellenességével függ össze. Lehetséges, hogy a terhesség végén a magzat haránt v. ferde fekvésben helyezkedik el. A spontán szülés ebben az esetben nem lehetséges. Ilyenkor belső beavatkozás (fordítás) válik szükségessé v. császármetszés. A nehéz szülés esetenként a méhösszehúzódások, tehát a méhizomzat rendellenességeire vezethető vissza. Az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel a normális és hatásos méhösszehúzódások helyreállíthatók. A nehéz szülés a magzat útjába álló akadályok rendellenességeivel is összefügghet: a méhnyak és a gát fokozott ellenállása episiotomiával vagy fogó behelyezésével leküzdhető. A medence formájával és méreteivel összefüggő csontos szülőúti ellenállás manapság sokkal ritkább (ennek legfőbb oka régebben az angolkór volt); ilyen esetben császármetszés javallt. Néha maga a magzat okozza a nehéz szülést (túlságosan nagysúlyú magzat). A köldökzsinór megjelenése előtti leszállás miatt a magzat keringése annak következtében állhat meg, hogy a köldökzsinór a medence falához préselődik: ilyen esetben is a császármetszés segít. Néha a méhlepény túlságosan lent tapad (Placenta praevia-elölfekvő lepény) és zavarja a magzat kitolását.

A harmadik szak a lepényi szak; ekkor válik le a méhlepény és kiürül. Hozzávetőlegesen 300 ml-es vérveszteség kíséri. Néha a vérveszteség nagyobb is lehet: a lepényi szakban fellépő vérzés súlyos szövődmény lehet. Ha a méhlepény a magzat megszületése után egy órával sem ürül ki, mesterséges leválasztást kell alkalmazni.

A gyermekágy (post partum - szülés utáni időszak) a szülést követő 6 hétig tart. Jellemzője, hogy a nemiszervek fokozatosan visszatérnek a terhesség előtti állaporukba és megkezdődik a szoptatás. A menstruáció visszatérése kb. a hatodik hétre tehető.

Forrás: Wikipédia