Miért gondolják, hogy a természetes szülés könnyebb, mint a császár?

Szerintem nagy átlagban nézve valóban "könnyebb" szülés a hüvelyi.

Hisz egy nő úgy van "kitalálva", hogy az utód természetes módon jön ki. A regenerálódás is természetesebb.

Míg a császár egy hasi műtét.

Én rettegtem a császártól, csak a szerencsén múlt, hogy nem az lett, 5 órát vajúdtam, este 10-re szültem meg, másnap már semmi bajom nem volt (pedig szakadtam, nem vágtak).

Egy hasi műtétből nem épültem volna fel pár óra alatt, ez biztos.

De. Nővérem ikreket szült császárral, majd 6 évvel később hüvelyi úton, hát ő inkább a császárra szavaz, neki az volt kevésbé megterhelő.

Szóval ez alkat kérdése.

Én nem ledegradálva érzem magam, hogy nem műtöttek, hanem szerencsésnek, hogy hüvelyi úton tudtam szülni.

Én rendesen szültem. Hajnalban indultak a fájások,éjjelre lett meg. De rá egy órára saját lábon mentem pisilni. A császáros meg alig bír felállni. Viszont ismerös azzal szült,most is úgy kell neki,ő a rendes szüléstől fél.

Maradjunk azért abban a császár műtét és nem szülés. De kit érdekel kinek jobb,rosszabb... A lényeg,hogy egy kis élet érkezik meg a családba,semmivel nem ér kevesebbet az az anya aki természetesen,vagy aki császárral hozta a világra.

Mi ez, valami versenyistálló???! Az a f.ssza gyerek, akinek a legjobban fáj? Az jobb anya?

Mi van azokkal a nőkkel, akik természetesen szülnek és pikk-pakk? (mert ugye van ilyen szerencsés nyertes) Azok a nők már nem is dolgoztak eleget a gyerekért?

Igen van olyan természetes szülés, ami bizony sokkal könnyebb, mint egy császár és sokkal könnyebb más természetes szüléseknél is. Míg vannak nagyon nehéz, elhúzódó, komplikált szülések is mindkét oldalon. Nehogy már ezen rivalizáljatok! Azon versenyezzetek, ki neveli tisztességesebben és nagyobb odaadással a gyermekét! Azon, hogy melyikőtök tudja megadni a meleg családi fészket. Azon, hogy melyikőtök tud önmaga maradni úgy, hogy közben csodálatos anya és felelés is.

A szülés csak a kezdet. Az igazi küzdelem ezután kezdődik.

Ilyet írni, hogy "lusta volt szülni...". Ez egy két emberről, nőről elmondható, de garantálom neked, hogy a nagyátlag retteg mindennemű operatív beavatkozástól és szeretné természetes úton világra hozni a gyermekét, komplikáció mentesen.

Azt gondolom, hogy az egyes szülések annyira különbözőek(beleértve a fájdalomérzetet, komplikációkat, a kórházi személyzet hozzáállását, az anya lelkiállapotát stb), hogy értelmetlen rátromfolni a másik érzéseire.

Ami tagadhatatlan, hogy a császár, az műtét. A szülés egy természetes folyamat.

Értelmes, érett nő ezen nem vitázik. Örül a gyeremkének.

Nem tudom, ki gondolja, én biztos nem.

Egyik sem könnyebb, vagy nehezebb, jobb vagy rosszabb, csak egy másik mód. Egyébként én véreztem császár után, az elsővel 8, a másodikkal 3 hétig.

Ez nem verseny.

Én szültem mindkét módon, az elsőt sürgősségi császárral. Vajúdtam előtte 8 órát, de a lányomnak annyira leromlott a szívhangja, hogy azonnal ki kellett őt venni, különben meghalt volna. Valóban a műtétből nem éreztem semmit (tehát ez az egy óra valóban könnyebb volt, mint a hüvely szülés), de aztán meglett a böjtje. Ahogyan kiment az EDA hatása, jött a pokoli fájdalom, plusz mart a katéter is. Az első felállás meg egyenesen rosszabb volt, mint a második (hüvelyi) szülésemnél a teljes kitolási szakasz. Soha életemben nem éreztem ahhoz fogható pokoli fájdalmat! A műtét után viszonylag gyorsan felépültem, de napokig csak összegörnyedve tudtam közlekedni, és minden leülés, felállás, de még a fekvés is merő kín volt.

4 hétig tartott a gyerekágyas vérzésem, és erős volt.

A hüvelyi szülés a csázsár után 2,5 évvel volt. 16 óra kőkemény vajúdás, végig 3-4 perces fájásokkal, rengeteg oxival turbózva, és fél óra kitolási szakasz plusz gátmetszés. Nagyon sokat szenvedtem, de a szülés után egy-két órával már simán járkáltam, estére már sétálgattam a folyosón és összehasonlíthatatlanul jobban voltam mint a császár után. A 2 cm-es gátsebem nem volt összemérhető a 15 cm hasi vágásommal, meg a csaszi utáni katéter miatt húgycső gyulladással, amelynek még hónapokig nyögtem utána a hatását!!!

A gyerekágyas vérzés szintén négy hét volt.

Úgyhogy, én, aki mindkettőn átmentem inkább azt mondom, hogy mindenki adjon hálát a teremtőnek, aki valaha megúszta császár nélkül! Elhiszem, hogy vannak nagyon nehéz és komplikált hüvelyi szülések (az enyém sem volt sétagalopp több okból, amire itt nem térek ki), de nekem akkor is a normál szülésem volt a könnyebbik.

Ne haragudj, de te is olyanról mondasz ítéletet, amin nem estél át.

Nekem volt "szerencsém" mindkettőt végigcsinálni, és azt kell, hogy mondjam, hogy benned komoly tévhitek élnek.

Most képzeld végig, hogy a 15 órás vajúdásodat ugyanúgy végigcsinálod, és a 16. órában azt mondja a doki, hogy gyengül a szívhang, anyuka azonnal császározni kell.

Aztán jön az, hogy szétvágnak, kiveszik a babát és összevarrnak.

Utána ugyanúgy van a gyermekágyas vérzés, a méhösszehúzódások, megfejelve azzal, hogy két napig a köpenyem zsebében hordtam egy zacskót, amibe a pisi ment, a másikba meg a vér a sebemből. Első nap azt hittem, soha többé nem kelek fel az ágyból, úgy néztem a szobatársamra, aki két napos császársebbel 5 perc alatt fel tudott kelni, mint szupermenre.

Nem beszélve arról, hogy innen már csupáncsak fél év kínlódás volt a szoptatással, mert ugye a szülés nem ment végbe "tökéletesen", se tejbelövellés nem volt, sem igény szerinti szoptatás, viszont mire hazaértünk, a babám csak anyatejet volt hajlandó elfogadni, csak a mellemből. Cumi, tejpép, tápszer: öklendezést és hányást váltott ki.

Maradt a kínlódás, hogy fejlődjön.

Azt a fél évet nem kívánom senkinek.

Endometriózisom lett, a császár után. Érdekes, előtte nem volt. Most a heg szélén van egy lúdtojásnyi csomó, ami pokoli fájdalmakat okoz a hónap kb. 20 napján, a többin elviselhető.

Ehhez képest az a pár óra vajúdás lóf..., két órával szülés után már sétáltam, nevetgéltem, annyi tejem volt, mint egy fejőstehénnek, és el is felejtettem, hogy fájt nekem valami valaha.

Nem úgy kell elképzelni, hogy némi görcsike kíséretében fél óra alatt kipottyant a baba, egy majdnem négy kilós gyerek után rajtam is volt mit befoltozni!

Mindezek tükrében azt mondom, hogy a természetes szülés jobban fáj (akkor éppen), de sokkal könnyebb, mint a császármetszés.

Ha választhatnék, újra természetesen szülnék.

Kár, hogy nem választhatok, ma mondta a doki, hogy lát egy miómát, ki van zárva. :(

Mióta hazajöttem a rendelőből, bőgtem miatta már kétszer. :(

#18-as válaszoló vagyok, és igen, kihagytam amit a 19-es leírt. A csaszi után csak négy nappal indult be a tejem. És mivel a műtét miatt komplikációk miatt (a doki belevágott a hólyagomba, ezért nem kelhettem fel a műtét utáni napon) nem kaptam meg azonnal a babát, a csecsemősök addig jól teletömték cukros vízzel meg cumit pakoltak a szájába. Így egy hatalmas kín volt őt otthon megtanítani szopni.

A hüvelyi szülésem viszont kedd reggel volt, és szerda estére ömlött belőlem a tej, és utána is annyi lett hogy még le is adtam belőle. (ennyit számít az a könnyű kis haslékelés, amit emlegetsz, kérdező).