Apás szülés - mellette vagy ellene?

előzőre: remélem nem hurrog le senki. a te eseted teljesen más volt, hiszen a férjed nem akart bemenni és ez végülis az ő döntése. Sajnállak érte, mert tényleg baromi nagy segítség egy férj jelenléte, nekem nélküle ezerszer nehezebb lett volna.

De ha valaki nem akar bemenni, akkor azt tényleg nem szabad erőltetni.

Én vagyok a 25 hetes kismama akik apás szülést terveznek.

Utolsó válaszoló válaszában is van valami, a fontos hogy a leendő apuka mit szeretne, és hogy tudja-e mit remélhet odabent :) Ha tudja és fel van készülve akkor nem érheti meglepetés. Vannak akik bevállalják, vannak akik nem, a lényeg hogy apuka tudja előre mire vállalkozik és ha annak ellenére bevállalja, akkor tutira csak csupa jót és segítséget fog neked nyújtani! :)

Szia!

Nekem az első kisfiam születésénél bent volt a férjem, egyikőnk sem bánta meg. Szerencsém volt, mert semmiféle fájásom nem volt, így jól elvoltunk. Maga az egész 20 perc volt, a doki diktálta a nyomásokat. Nem befolyásolt semmit a későbbi kapcsolatunkra nézve.

Második babám születésekor is szerettük volna az apás szülést,de sajna látogatási tilalom volt. Ez a szülésem iszonyatos volt, mert indították. Az utolsó 20 perc alatt majdnem eltörtem a dokinő ujját, utána meg az ágy kapaszkodóját törtem le, miközben oltári módon üvöltöttem. Már tolófájásaim voltak, és nem nyomhattam. Aki átélte, tudja miről beszélek. Utána viszont 3 nyomásra meglett a bébi, és élőben végignéztem az egészet,mert úgy állították a szülőágyat, hogy mindent lássak. Sajnos a férjem ebből kimaradt, de egy részt nem bánom, mert lehet hogy kizavartam volna a 20 perces üvöltésem idején.

Abszolut mellette. Mindig is apás szülést akartam. Férjem eleinte óckodott, azt mondta, csak a fejemnél lesz, és nem csinál semmit csak néz a szemembe. Ehhez képest meglesett szülés után-varrás előtt-na akkor szép lehettem.... és az az ábrázat, amikor fogta a lányát, na az felér mindennel!!! A másodikra kintartani sem lehetett volna, féltünk, pont aznap szülök, mikor vidékre kell mennie, de előző este meglett.

Nem kell félni, persze van pár rémísztő eset,de szerintem élmény neki is, hogy láthatja elsők közt a lányát, és odaviheti neked kézben az első cicizésre. Igen, van egyfajta arca az embernek, de hidd el nem udnorodni fog, hanem sajánálni. Balaesetek is vannak, de az a nővérekre tartozik, elintézik pikk-pakk, szóval ne félj és vágjatok bele!!

Nálunk semmi rossz hatása nem volt, testileg sem, lelkileg meg egyáltalán .Csak pozitívumokról tudok beszámolni

Ide akartam ültetni a férjem, de azt mondja hogy írjam meg mit üzen: ő bent volt a lánya születésénél, és soha nem hagyta volna ki. Azt mondja hogy szerinte ha a férjed be akar menni, hagyd neki, mert attó hogy ott lesz, nem fog máshogy érezni irántad, sőt! Sokkal jobban szeret, és annál az élménynél nincs nagyobb, amikor meglátja a kicsi gyermekét. A "rondább dolgokból" szinte semmit nem látott, vér nem folyt mint a filmeken, és minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem ocsúdott és a doki már a kezébe is nyomta az ollót, hogy vágja el a köldökzsinórt. És ott sírt a kislánya felett. Amikor megszületik a kicsi, úgyis elmegy a csecsemőssel mosdatni, téged addig varrnak ha kell, úgyhogy azt nem is látja egyátalán. És most 18 hetes terhes vagyok ikrekkel, de most is azt mondja, hogy semmi pénezért nem hagyja ki a szülést.

És nekem is nagyon jó volt. Nem feltétlen akkor, amikor születem (persze akkor is), de utána. Volt kivel megbeszélni az élményt, és akárhogy is van, ez is egy olyan élmény amit fel kell dolgozni magunkban, és úgy sokkal könnyebb, ha van kivel megbeszélni, aki ott volt és veled élte át. Nagyon sokszor átbeszéltük a férjemmel már a szülést, nagy élmény volt mindkettőnknek, (mondjuk hála Isten 3 óra volt összesen), és sokat segített hogy helyretegyem a dolgokat. Volt amire nem is emlékeztem, így hogy beszélgettünk róla, minden percét tudom.

A kapcsolatunk meg csak szorosabb lett. Jobban babusgatott, szeretett utána, és még jobban kívánt mint előtte. Neki semmi visszataszító nem volt benne, sőt: hiszen megláthatta végre az imádott lányát!

Te döntesz persze, de én mellette vagyok.