Másnál is előfordult, hogy lelkileg összezuhant a császár gondolatától?
A 30. hétig fejvégű volt a babám és panaszmentes, boldog kismamaként tekintettem a jövőbe.
Aztán a 35. héten kiderült, hogy farfekvéses lett és hiába beszélek hozzá, kérlelem, hogy forduljon vissza, még a mai nst-n is faros volt. A nődoki azt mondta, ha még két hétig így marad, akkor beprogramoznak császárra a 39. héten.
Lelkileg teljesen össze vagyok omolva.
Mindenki mondja, hogy ma már nem nagy cucc a császár, meg szép a varrás, bugyi alatt van, nem is látszik, sokat maguk kérnek császárt és hogy a császáros babák milyen szépek, meg utána könnyen jön minden az életükben... de nem tudom. Számomra olyan természetellenes ez az egész, hogy előre megmondják, hogy ma 10-kor és utána meg úgy éljem le az életem, hogy van egy vágás rajtam. :(
Meg abba is rossz belegondolni, hogy utána éveken át egy olyan dátumot ünneplünk a gyerek szülinapjaként, amit a doki tűzött ki és nem a gyerek választotta...
Nekem ez az egész olyan negatív most. Egyszerűen bőgnöm kell, hacsak rá gondolok.
Meg filózom, h mi van, ha ez a gyerek még rá szeretne húzni mondjuk egy hetet és a tervei szerint csak a 41. héten akar megszületni, erre a 39. héten, két héttel a tervei előtt kikapják... Biztos jó az neki meg nekem?
Más is érzett így?
Nekem ez azért furcsa, mert általában megvárják, míg beindul a szülés magától, és akkor császároznak meg. Neked miért nem így van? Valamiért nem szabad, hogy beinduljon a szülés? Nem értem. Ha magától beindul a szülés, akkor ugye már meg akar születni a baba.
A másik, ha annyira félsz, akkor vagy keress olyan dokit, aki engedi megpróbálni megszülni hüvelyi úton (mert van ilyen, csak keresni kell). Nyilván rizikós, meg minden, de lehet neked megéri, hiszen rosszul vagy a császártól. Vagy létezik külső megfordítás, amit szakember végez. Miért nem vállalod be azt? Mer ha téged ennyire zavar, meg ennyire természetellenesnek találod, akkor miért nem teszel meg mindent, hogy ne így legyen?
Azt mondják, azért nem várják meg, h beinduljon, mert egy sürgősségi császár mindig rizikósabb, mint a programozott és az orvos is kapkod, nem készül fel. Meg hogy ha beindul a szülés a lába a szülőcsatornába szorulhat, vagy a köldökzsinór csúszik be a magzatvízzel a csatornába és akkor ez mind komplikáció. Nyilván szeretné a dokim magát is bevédeni és inkább előbb kivenné. Ez a gyanúm.
Ami miatt nem kerestem még másik dokit az az, hogy egyelőre pár napja tudom csak, hogy ez a helyzet, eddig fejvégű volt és nem aggódtam, így most kezdek egyáltalán a témával foglalkozni, másik oka, meg azt mondják, komplikált lehet egy faros szülés, illetve a befordítással is árthatok a babának, ha mondjuk a nyakán van a zsinór. Nyilván kárt tenni a babámban semmiképp sem szeretnék a császártól való félelmem és tartásom miatt. Az első az, hogy ő egészségesen jöjjön a világra, csak annyira nagyon készültem már a szülésre. Végigtoltam egy fizetős szülésfelkészítőt is, ráhangolódtam lelkileg is erre a gyerkőcre, a 26. héttől kezdve végig fejvégű volt minden ultrahangon és akkor most itt hirtelen a végén kiderül ez és borul minden és elég hirtelen ért a dolog, nem tudok mit kezdeni vele. A környezetemben több kismama is van, mindenkinek fejvégű és vidáman várják, hogy beinduljon a szülés és sok sikert kívánnak nekem, meg látom rajtuk, hogy örülnek, hogy nem velük történik ez. Egy picit siratom magam azt hiszem. De majd valahogy túllépek rajta.
Szerintem egyre jobban belelovallod magad a hisztizésbe ..
A terhességnek nem a szülés a fénypontja,hanem a gyerek.Gondolom bízol az orvosodban,és jó szakembernek tartod,ezért jársz hozzá . Biztosan van orvosi magyarázata annak,hogy miért nem lehet megvárni a negyven hetet,mi lenne ha első körben megkérdeznéd tőle ? De én ilyen fordítgatásokat nem vállalnék, nem véletlenül van farfekvésben a gyerek,sokszor túl rövid a köldökzsinor,és egyszerűen fizikailag képtelen máshogy feküdni .
Szerintem túl nagy tragédiának fogod ezt fel.. a tragédia viszont az lenne ,ha baja esne a babádnak ! Nyilván ezt akarják megelőzni az orvosok.
Szerintem nem hisztizek, hanem leírtam, mit érzek. Gondolom te természetesen szültél, vagy még nem is szültél, ezért ítélkezel rólam.
Egyelőre abban maradtam a dokival, hogy jövő hét szerdáig várjuk meg, hogy alakul, ezért nem firtattam a dátum kitűzésének miértjét. Egyelőre olyan hirtelen ért a dolog, hogy köpni-nyelni nem tudtam, nemhogy kérdéseket feltenni mit miért mond úgy, ahogy. Aztán ahogy battyogtam hazafelé, jöttek már a kérdések, de nyilván a doki nem kísért haza.
Egyébként a kérdésem azokhoz szólt, akiket zavart a császár. Ha téged nem zavart vagy nem zavarna, nem muszáj ám kéretlen válaszokat osztogatni nekem.
Fordítgatásokról szó sem volt, nem hiszem, hogy bárhol írtam volna, hogy meg szeretném fordíttatni a babám. Annyit írtam, hogy reménykedem benne, h megfordul.
Az, hogy tragédiaként fogom fel, ez lehet igaz. Mindenki máshogy éli meg, ezért tettem direkt úgy fel a kérdést, hogy akit szintén rosszul érintett, az írjon. Ismét csak azt tudom mondani, ha téged nem érint rosszul, lépj tovább a kérdésemen. Ennyi! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!