Másnál is előfordult, hogy lelkileg összezuhant a császár gondolatától?
A 30. hétig fejvégű volt a babám és panaszmentes, boldog kismamaként tekintettem a jövőbe.
Aztán a 35. héten kiderült, hogy farfekvéses lett és hiába beszélek hozzá, kérlelem, hogy forduljon vissza, még a mai nst-n is faros volt. A nődoki azt mondta, ha még két hétig így marad, akkor beprogramoznak császárra a 39. héten.
Lelkileg teljesen össze vagyok omolva.
Mindenki mondja, hogy ma már nem nagy cucc a császár, meg szép a varrás, bugyi alatt van, nem is látszik, sokat maguk kérnek császárt és hogy a császáros babák milyen szépek, meg utána könnyen jön minden az életükben... de nem tudom. Számomra olyan természetellenes ez az egész, hogy előre megmondják, hogy ma 10-kor és utána meg úgy éljem le az életem, hogy van egy vágás rajtam. :(
Meg abba is rossz belegondolni, hogy utána éveken át egy olyan dátumot ünneplünk a gyerek szülinapjaként, amit a doki tűzött ki és nem a gyerek választotta...
Nekem ez az egész olyan negatív most. Egyszerűen bőgnöm kell, hacsak rá gondolok.
Meg filózom, h mi van, ha ez a gyerek még rá szeretne húzni mondjuk egy hetet és a tervei szerint csak a 41. héten akar megszületni, erre a 39. héten, két héttel a tervei előtt kikapják... Biztos jó az neki meg nekem?
Más is érzett így?
válasza:Aranyos vagy,de nem kell szomorkodni emiatt. Örülj ha esik az eső,mert ha nem örülsz,akkor is esni fog..:)
Tehát ha a babád faros marad szükség lesz a császárra,a faros szülés nagyon nehéz,rengeteg komplikáció adódhat (a gyerek életére veszélyes!) ,főleg ha első gyerek sosem szokták megengedni . Nem véletlenül.
Szerintem barátkozz meg a gondolattal, bár még bőven befordulhat a gyermek :) A szülinap és egy két héttel-később-előbb dolgok jelentéktelenek hidd el,az a fontos hogy egészségesen és biztonságosan megszülessen .
Ma már tényleg nagyon kicsikét vágnak, én egy császáros barátnőmön amikor láttam a heget,el sem tudtam képzelni,hogyan fért ki ott egy gyerek :) És a bugyivonal alatt lesz a heg .
Ráadásul természetes szülésnél is szerezhetsz mindenféle varratokat ,hegeket .
Próbáld a jó oldalát nézni ,ha már szükséges a császármetszés!:)
válasza:Nem véletlen, hogy a 37. héttől nem számít koraszülöttnek egy újszölött. Onnantól képesek a kinti léthez alkalmazkodni, minden szervük kifejlett, már csak zsírt gyűjtenek.
Abba gondolj bele, hogy ha vártok és beindul a szülés, majd elakad, akkor is császár lesz, de akkor sürgősségi. Altatással (ami már a gyerekre is veszélyes lehet, légzési nehézséget okozhat) és kapkodással. Egy tervezett császárnál biztos, hogy nem fáradt az orvos, nem kell kapkodni.
A babának pedig nincsenek tervei, egszerűen még túl fejletlen hozzá. Ha már nem számít koraszülöttnek, gyakorlatilag mindegy, hogy mikor születik meg.
válasza: válasza:Hát lehet, hogy csak én állok spirituálisabban a dologhoz. Én nem hiszem, hogy egy gyerekhez ennyire kívülállóként tudnék hozzáállni és dönteni, hogy most jó-e neki a császár vagy sem. Ő is egy ember, aki érez és gondol, mégha pici is.
Ez olyan, mint azok a szülők, akik simán veszekednek a 3 éves gyerek előtt vagy a gyerek kihagyása nélkül döntenek arról, hogy holnaptól válás és külön élnek és a gyerek meg csak passog, hogy mi történik. Én úgy vagyok vele, ő is egy ember, akinek meg szeretném adni a választást és úgy dönteni, ahogy neki jó. Elvégre ez az ő élete. Miért ne dönthetné el ő, hogy mikor akar kibújni. Persze, ha romlana a szívhang vagy gond van, vegyék ki, de csak azért, mert faros, 2 héttel a kiírás előtt kihúzni, nemtom... Én számomra ez fura. :)
Nem mondtam azt sem, hogy farosan szeretném megszülni, de miért nem adnak neki még időt? Lehet a 40. héten simán befordulna.
válasza:Akkor beszéld meg az orvossal, hogy várjátok meg a kiírt dátumot, hátha befordul. Ha nem, akkor császár.
De tény, hogy a spiritualitásnál én előbbre helyezném a biztonságát. Ha esetleg fenékkel beékelődik a szülőcsatornába, akkor már a császárt se tudják végrehajtani, hanem kénytelenek valahogy kihúzni. Aztán vagy károsodik vagy nem.
A saját sztorimat leírom: hüvelyi úton szültem, viszont a kitolási szakaszban rosszul forgott és a koponya elakadt medencecsontban. Immár a szülőcsatornában, úgyhogy szó sem lehetett már császárról.
Az amúgy "megalszik a tej szájában" típusú, végtelenül higgadt orvosom kapkodott, káromkodott, láthatóan nagyon ideges volt és egy komplett team rohant be.
Végül vákuumsapkával húzva, felülről passzírozva kipréselték. Szerencsére makkegészséges.
Az orvos csak a 6 hetes kontrollon mondta el, hogy nem akart idegesíteni vele, de nagyon jó esélyekkel indult a gyerek egy oxigénhiány miatti fogyatékosságért. Ezért kapkodott, ezért volt ideges, mert ő ismerte a kockázatokat.
Egyszerűen szerencsénk volt, hogy nem a nagyobb, szerzett fogyatékosságú csoportba került bele.
válasza:te legalább készülhetsz rá.nem váratlan!
nekem a szülés közben hirtelen döntöttek igy-ami szinte sokkolt,és épp ezért nagyon rosszul fogadtam.
végül úgy érzem hogy jobb ez igy ,mintha rá ment volna a babám egészsége. a heg ezerszer szebb mint amit elképzeltem!
válasza:Bocs,hogy ezt irom,de látszik,hogy elso baba es baromira van idod agyalni...egyreszt sok a peldad rem rossz..mit gondolsz egy 3 eves gyerek kepes donteni pl. Egy olyan kerdesben,hogy a szulei egyutt maradjanak..
Persze igazad van,a gyerek is erez,gondol,de nem felnott..es ha felnottkent kezeled,bevonod,korának nem megfelelo döntések ele allitod,hidd el tobb frusztraciot szül,mintha nem engeded dönteni,es vilagosan megszabod a határokat(tudom miről beszelek,en is beleestem ebbe a hibába,es kellett hozza pár honap terapia,hogy helyre billentsuk a dolgokat)
Bocsanat ez egy kis off volt ,a gyereknevelessel kapcsolatban..
Nekem van csaszaros es nem csaszaros gyerekem is,hidd el annyi a különbség,hogy a sima utan konnyebben felepultem..
A gyerekekkel valo kapcsolathoz semmi köze..nem kampanyolok a császár mellett,siman szeretnem szülni a harmadikat,de leginkabb sajat magam miatt,mert tudom mennyivel konnyebb volt a masodikkal..ha viszont csaszarra lesz szukseg azert,hogy minden rendben legyen a kicsivel ám legyen úgy..ezt majd az orvosom eldönti,nem en..
válasza:Nem a magzat dönt arról, hogy mikor akar megszületni, hanem a te szervezeted. A magzat nem dönt, amikor befordul, vagy éppen farral lefelé fordul, hogy ő most meg akar születni vagy nem. Fiziológiai folyamatokról beszélkünk, nem lelkiekről! Aztán ha valami félremegy, akkor meg kell indítani, vagy császározni. Szerinted egy magzat tudja mérlegelni a helyzetét és a lehetőségeit? Félre a spiritualitással, ne hallgass ilyen hülyeségekre! Az ellenoldalról se, mekkora böszmeség, hogy a császáros gyerekeknek később könnyen jön minden.
Nem mondom, én tudok olyan három gyerekes anyukáról, aki pont az első gyerekét farosan szülte természetesen, még a 90-es évek végén, idősebb dokija volt, nem a mai, orvosi műhibaperektől beparáztatott túlóvatos generáció. Ha valami félresikerülne a természetes szülésed alatt, akkor a hozzátartozóid kit vonnának felelősségre? Gondolj a doki helyzetébe is. A programcsászár fényévekkel jobb, mint a sürgősségi, ez viszont tény. Úgyhogy ha nagyon nagy az esély, hogy ha meg is indul, akkor is császár lesz a vége, akkor már inkább program, mint kísérletezgetés.
Egyébként igen, én is így éreztem, a mai napig sajnálom, hogy nem sikerült természetesen megszülnöm az ikreimet, iszonyodtam a császártól, de aztán túléltem, nem volt semmiféle komplikáció. Én se tudtam előtte semmi mást tenni, mint rimánkodni a kisfiamnak, hogy forduljon meg :)
Nem is úgy gondoltam, hogy egy gyerek döntse el, hogy együtt maradjanak-e a szülei. Természetes, hogy ha két ember együtt marad úgy, hogy már nem szeretik egymást, akkor az a gyereknek is árt. Viszont saját tapasztalatból tudom sajnos, hogy az sem jó, ha a fejed felett döntenek.
Nekem úgy váltak el a szüleim, h apám egyik este még az erkélyen bőgött és nem tudtam miért, csak 8 éves kislányként vigasztaltam. Aztán elküldtek egy hétre táborba és mire hazaértem, anyám közölte, h apu már máshol lakik és majd a hétvégén mehetek hozzá, ha jön értem. Én meg álltam ott hülyén, hogy de hát ő az apukám.
Szóval jobban örültem volna, ha felkészítenek rá, hogy figyelj kicsilány, mi apáddal elválunk, mert sajnos már nem szeretjük egymást, de téged igen és amikor akarsz bármelyikőnkkel találkozhatsz és így meg úgy lesz, amit szeretnél, de ez meg az van sajnos. Nem akartam volna, hogy miattam együtt maradjanak, de így kihagyni... hát nemtom... :) (ez is csak egy kis off volt válaszként)
Mindenesetre nekem akkor is fura, hogy nem várják meg a 40. hetet és 2 héttel előbb ki akarják venni. Persze, tudok rá készülni, de lehet valahol meg ez rosszabb is, mintha nem tudnék rajta agyalni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!