Azon anyukák válaszait várom, akik természetes (hüvelyi) úton szültek!? Többi lent.

Ha megvan a baba, akkor kis idö múlva leválik a lepény és egy-két újabb összehúzódással "megszületik. Ez közel sem olyan megeröltetö, mint maga a szülés, egyszerüen kicsúszik.

Az orvos meg szokta vizsgálni, hogy az egész megvan.e, mert ha kisebb darab benn marad, az gyulladást okozhat.

Azt meg ne hagyd, hogy agyonrémítsenek, ha nem vagy túl stresszes, hanem lazábban álsz hosszá, akkor közel sem olyan rossz, mint ahogy a legtöbben elöadják.

A méhlepény a baba után távozik. Miután megszületik a baba tovább jönnek a fájások csak nem olyan intenzívek meg elmúlik az a szétfeszítő érzés. Jó esetben egyben leválik és egy soron következő fájással megszülöd. Nekem pl úgy volt, hogy finoman rányomott a hasam aljára a doki és kicsusszant az egész.

Ha nem jön ki egészben akkor küretet végeznek. Normális orvos vagy ha van fogadott dokid akor ezt altatásban végzik, de hallottam már olyan barbárról aki érzéstelenítés nélkül csinálta meg.

Az én szüléstörténetem

Este fél 7 re értünk be a kórházba, miután beszéltünk még otthon a szülésznővel. Jósló fájásaim voltak. Csak a hasam alja és a derekem fájt de az szabályosan 6 percenként. Megnézett az ügyeletes. 2 ujjnyira nyitva voltam így míg a szülésznő előkészített (borotválás, beöntés, zuhany) értesítették a fogadott orvosomat.

8 kor ért be a dokim, akkor burkot repesztett. Ahhoz képest hogy első baba nagyon hamar 2 óra alatt meglett. 3860 g és 52 centi volt.

Az a két óra nagyon fájt. Sehogy se volt jó. úgy éreztem hogy csípőben ketté szakadok, ahogy nyomta szét a medencémet a gyerek. Párszor megfenyegettem a férjem hogy a következőtő szüli. Nekem sajnos még a kitolásra se jött fel a fájdalom a köldököm fölé, így nem tudtam hogy honnan indítsam a nyomást. A dokim tenyérrel finoman nyomta a hasam tetejét hogy segítsen. Tényleg normális volt, nem volt hasba könyöklés, és egyáltalán nem fájt ahogy nyomta de jó segítség volt nekem.

Kitolás alatt egy két emberes sikolyt elengedtem mert úgy éreztem ennyi kell, hogy elviselhető legyen. 2 szer vágtak. Elsőre rövid lett a gátmetszés. Nagy széles vállú volt a babám. Mikor kibújt, mintha minden fájdalmat elvágtak volna. Kb 10 perccel a gyerek után szültem meg a doki segítségével a méhlepényt. Szerencsére egyben. Utánna jött a varrás. kb 20 perc volt. Kaptam érzéstelenítőt, amiből az első adag kevésnek bizonyult így kaptam egy kis ráadást. Míg összevarrtak visszahozta a férjem

bocsi elküldte elöbb itt a vége:

tehát visszahozta a férjem a kicsit. Még egy órát együtt lehettünk. Segítettek mellre tenni a kislányom. aki ügyesen szopizott.

Az egész abban a 2órában nagyon fájt de utólag csak a tudat maradt meg hogy fájt, magát az érzést nem tudom felidézni. Csak a szép emlékek maradtak meg.

Ahogy az előttem szóló írta, miután kibújt a baba a méhlepény kb. csak kicsusszan picit később. Utána a doki nálam körülnézett, hogy minden ok odabent, majd jöhetett a varrás (volt gátmetszés, illetve lett a hüvelyfalon is egy kicsi horzsolás). Ez tartott vagy 3/4 órát.

Maga a szülés nem maradt drasztikus élmény, pedig nem volt fájdalomcsillapítás és a fájásokat oxitocinnal csalogatták elő (csak tágultam normális fájás nélkül). Dolgozott az adrenalin. :) A végén a varrás kellemetlen volt, alig vártam, hogy végezzen a doki. Kb. percenként érdeklődtem, hogy sok van-e még hátra, mire szegény mindig mondta, hogy nem, főleg, ha letenné a fenekét végre nyugton és nem ficánkolna. :D

Egyetértek az előttem szólóval, hogy nem szabad túlzottan rágörcsölni a témára, csak lazán. Én pl. nem mentem szüléselőkészítő tanfolyamra, nem tanulmányoztam a számolási módszereket, stb. A dokimban bíztam és arra koncentráltam, hogy amennyire lehet, szépen lassan vegyem a levegőt és minimumra redukálja a nyögéseket (mert a lassú, egyenletes levegővétel segít a babának elég oxigénhez jutni és a kiabálás, meg visítozás meg megszakítja ezt a folyamatot és tőled is energiát vesz el).

Most 19. hétben járok, szeptemberben - ha minden jól megy - ismétlek. :)

Én azt mondhatom, hogy könnyű szülésem volt. 4 óra alatt kitàgultam a semmiről 4 ujjnyira és nem voltak túl nagy fàjàsaim. Az NST sem mutatott nagy fàjàsokat,ezért még is lepődtek amikor bementem a szülőszobàra szólni, hogy eltàvozott a nyàkdugó és 4 ujjnyira nyitva voltam. Semmi előkészület nem volt,hanem màr fektettek is be, hogy szülni fogok. Màr hívtàk is az orvosom és a férjem. Érzéstelenítőt én nem kaptam. De oxitocint azt igen màsodlagos fàjàsgyengeség miatt. Na utànna lettek fàjàsaim rendesen, de nemsokàra màr jöttek is a tolófàjàsok és fél óra alatt kinnt volt a kislànyom. 21 órakor fektettek be és 22:15 kor meg lett a babuci ( az igaz, hogy elég széles csípőm van és a doki is megmondta, hogy könnyű szülések lesz). De azért tegyük hozzà, hogy így is nagyon fàjt, de a fàjdalmat màr nem tudom magamban fölidézni.

Ezek utàn csak nyomott egyet a szülésznő a hasamon és kinnt is volt a méhlepény. Utànna ràm tették a egészet, miközben össze varrt az orvos. Nem volt túl kellemes, de annyira lefoglalt a kisbabàm, hogy alig éreztem belőle valamit.

Mikor vissza tolták a szobàmba,azt hittem ilyen könnyen megúsztam az egészet, de ezek utàn jött a fekete leves. A gàtam bevérzett, begyulladt és kétszer is meg kellett műteni. Olyan fàjdalmaim voltak, hogy a szülés semmi volt ehhez képest. Hónapokig nem tudtam rendesen ülni és mozogni.

Ahol én szültem, ott kötelező volt hátonfekve szülni. Oxitocint is kaptam, így sokkal jobban fájt, főleg hogy feküdnöm kellett. Mikor kibújt a baba, minden fájdalom megszűnt. A lepényt kicsit húzták és nyomták közben a hasam, nagyon könnyen kijött, nem kellett nyomnom (ennek nagyon örültem). HOgy mikor kapod meg a babát, függ a kórház szokásától. Van ahol azonnal odaadják, nekem picit később adták oda. Először elvágják a zsinórt, lemérik , megfürdetik, kitisztítják a száját, kap pelenkát. Nem tudom még mit csinálnak vele. Ezek után adták oda nekem. Közben engem összevarrtak. Én éreztem... A legtöbb helyen, ha nincs baj 2 órát együtt tölthettek, utána átvisznek az osztályra.

*Még varrás előtt a méhszájat is megnézik.