Császármetszés után már nem szívesen szülök többet?

Lehet hogy nem egy az egyben válasz a kérdésedre, de nekem három szülés után és a környezetemben lévő nagyon sok ismerős esete plusz amit úgy olvas az ember, az a véleményem, hogy összességében a hüvelyi szülés és a császár is sikerülhet nagyon jól és nagyon nehezen, a sok-sok tényezőtől függően.

Mindezek mellett a császár az, ami sokkal több "veszélyt rejteget", tehát ha van rá mód, érdemes elkerülni, de nyilván sokszor ez nem az anyák döntése, hanem a helyzet hozza.

És az is nagyon különböző, hogy ki hogyan dolgozza fel a különböző élményeit, van akinek könnyebb, és van, akinek ebben segítségre, akár külsőre is szüksége lenne, viszont ha esetleg nem kapja meg, akkor ez elveszi a kedvét további gyermekektől.

Sajnos az van a köztudatban, hogy aki pszichológushoz megy, az gyenge, vagy egyéb szempontból problémás, és ezért ezt a lehetőséget sokan le is húzzák a listájukról (mármint hogy elmenjenek), pedig nem kellene...

Ajánlom Neked is kedves Kérdező, hogy keress segítséget, hogy utána szabadon dönthess, és ne a szüléssel kapcsolatos élményeid határozzák meg, hogy vállalsz e következő gyermeket, hanem a vágy, és az egyéb szempontok.

Nekem a második császár volt borzalom. Órákig várakozás, többször leesett a cukrom, amitől rosszul lettem, de az orvosom nem állt ki mellettem, hogy előrevegyenek. Terhességi diabetessel így 16 óra nem evés után kerültem be a műtőbe. Hiába adtak időnként egy ampulla glükózt, ettől csak kiugrott a cukrom, majd megint leesett.

Az anesztes meg hápogott, hogy ez nem igazán tesz jót a babának. Mintha bármit is tehettem volna...

A műtét előtt a spinálist kb 10-erre tudták beszúrni. Előtte jeleztem, hogy rossz a gerincem, csak azért is a medikával adatták be...

Műtét közben mintha ott sem lettem volna... egyedül az volt a szép élmény, amikor hozták a babát puszira:)

Majd levittek a gyermekágyra felügyelet nélkül...

A sebem szép, a babának szerencsére semmi baja nem lett, de lelkileg összetört ez a gondatlanság. A dokimra haragudtam nagyon, hogy képtelen kiállni a kismamái mellett, mert kerüli a konfliktusokat... Ezt varratszedéskor is eljátszotta, hogy az újszülöttel 2 órát váratott.. (nem volt műtétje, sem akut eset)

Őszintén, elment a kedvem a további szülésektől..

Probléma mentes terhesség,magától megindult szülés 40+2-re,teljes tágulás,4 órányi tolófájások után császár.Azt mondtam nekem idő kell ezt feldolgozni,biztos nem bírnám végigcsinálni Mégegyszer,legalábbis egyhamar nem.

Aztán Elkezdtem vágyni mégegy babára,és mivel 2 gyereket terveztünk így belevágtunk.Soha senkinek nem kívánék ilyen terhességet!6 héttől szigorú fekvés,vérzések,haematómák,vésze hányás,és amikor azt hittem már nem jöhet rosszabb akkor Elkezdtem nyílni...28 hetesen....

Végül több mint 42 hétig húztuk :D Terhesen azt mondtam 2 -t terveztünk,2 van.Nem kockáztatok hogy megint valami balul süljön el.De a szülés nekem akkora élmény volt,hogy együtt végigcsináltuk a picivel,hogy azt elmondani nem lehet!És a férjemnek is megváltozott valami mert már ő is 3at szeretne,esetleg 4-et :)

a méhszáj nyílt, nem a seb. nyilván :) vizsgálatnál érzi az orvos.

a hason keresztül rásegítés pedig szimplán fizikai nyomás a hasfalon kívülről. ha jól csinálják, nagy segítség tud lenni.